Hermite-polinomok

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2001:4c4e:1e5a:6a00:6477:3a1c:7801:a868 (vitalap) 2024. július 15., 20:25-kor történt szerkesztése után volt. (Történetük)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az Hermite-polinomok olyan polinomok, amelyek kielégítik a következő differenciálegyenletet:

Hn(x)=(1)nex2dndxnex2

Ekvivalens alakban

Hn(x)=ex2/2(xddx)nex2/2

Explicit alak

Az Hermite-polinomok explicit alakban is megadhatók Faà di Bruno képlete szerint:

Hn(x)=(1)nk1+2k2=nn!k1!k2!(1)k1+k2(2x)k1

Az első néhány Hermite-polinom

H0(x)=1
H1(x)=2x
H2(x)=(2x)22=4x22
H3(x)=(2x)36(2x)=8x312x
H4(x)=(2x)412(2x)2+12=16x448x2+12

Rekurziós formula

Az Hermite-polinomok a következő rekurzióval számíthatók:

Hn+1(x)=2xHn(x)2nHn1(x)
Hn(x)=2nHn1(x)

Tulajdonságok

Mivel minden iterációs lépésben x-szel vett szorzat szerepel, azért látszik, hogy Hn(x) n-edfokú, és főegyütthatója 2n. Páros n-re Hn(x) páros függvény, páratlan n-re páratlan. Vagyis

Hn(x)=(1)nHn(x)

Egy másik lehetőség a definícióra:

Hn(x)=(1)nex2/2dndxnex2/2.

Az Hermite-polinomok kielégítik a következő differenciálegyenletet:

y+xy+ny=0.

Rekurziós formula:

Hn+1(x)=xHn(x)nHn1(x)

Ortogonális rendszer

Az Hermite-polinomok teljesítik ezt az ortogonalitási relációt:

+ex2Hn(x)Hm(x)dx=2nn!πδnm.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos valós függvények sorba fejthetők az Hermite-polinomok szerint.

Történetük

A Hermite-polinomokat először Pierre-Simon Laplace definiálta 1810-ben szinte felismerhetetlen formában. Részletesen aztán Pafnutyij Csebisev tanulmányozta őket 1859-ben. Csebisev munkája akkoriban elkerülte a figyelmet, és ezért később Charles Hermite után nevezték el őket, aki 1864-ben írt a polinomokról mint új felfedezésről. Mindazonáltal nem voltak újak, bár Hermite volt az első, aki a többdimenziós polinomokat definiálta.

Alkalmazásuk

Az Hermite-polinomok sokoldalú fizikai alkalmazásaik által válnak jelentőssé. Példa: a kvantummechanikai harmonikus oszcillátor ortonormált megoldásfüggvényeinek előállítása. Ezek az Hermite-függvények, amik a normális eloszlás eloszlásfüggvényével szorozva és megfelelően normálva kaphatók az Hermite-polinomokból.

Források

  • I. N. Bronstein u.A.: Taschenbuch der Mathematik 5. kiadás. Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main, Thun, 2001 ISBN 3-8171-2005-2 (Magyarul: Bronstejv-Szemengyajev: Matematikai zsebkönyv (Műszaki, 1987) ISBN 963 10 53 09 1)
  • Milton Abramowitz és Irene Stegun: Pocketbook of Mathematical Functions
  • Murray R. Spiegel, Höhere Mathematik für Ingenieure und Naturwissenschaftler McGraw-Hill
  • Eric W. Weisstein. „Hermite Polynomial.“ From MathWorld – A Wolfram Web Resource (angolul)
  • A Bad Saulgau tanulói kutatóközpont jegyzete