Pinto Bandeira
| Pinto Bandeira | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Brazília |
| Állam | Rio Grande do Sul |
| Mezorégió | Nordeste Rio-Grandense |
| Mikrorégió | Caxias do Sul |
| Alapítás éve | 2001 |
| Polgármester | Hadair Ferrari |
| Irányítószám | 95717-000 |
| Körzethívószám | 54 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2723 fő (2022)[1] |
| Tszf. magasság | 593 m |
| Terület | 101 km² |
| Elhelyezkedése | |
 d. sz. 29° 05′ 52″, ny. h. 51° 27′ 01″29.097778°S 51.450278°WKoordináták: d. sz. 29° 05′ 52″, ny. h. 51° 27′ 01″29.097778°S 51.450278°W | |
 | |
| Pinto Bandeira weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinto Bandeira témájú médiaállományokat. | |
Pinto Bandeira egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Gaúcho-hegység (Serra Gaúcha) vidékén. 2021-ben becsült népessége 3068 fő volt.[2]
Története
Az amerikai kontinensre irányuló 19. századi európai migráció a kor társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásainak volt köszönhető. Az 1870-es években történő olasz bevándorlást az ipari forradalom miatti magas adók és munkanélküliség váltotta ki; a nagyrészt lakatlan Rio Grande do Sulban viszont nem ütköztek ilyen problémába. A mai Pinto Bandeira területére 1876-ban érkeztek az első katolikus olaszok, és megkezdték az erdőirtást, építkezést, és a föld művelését. 1880-ig több más csoport is érkezett, és kialakultak a Linha Silva Pinto, Linha Jansen, Linha Jacinto településmagok.[3] A település kezdeti Silva Pinto neve Antonio Innocencio da Silva Pinto mérnökre utalt, aki kimérte a földeket. 1902-ben átnevezték Nova Pompeiára (Új Pompei). 1910-ben postahivatal, 1913-ban telefonvonal létesült; ugyanebben az évben Bento Gonçalves kerületévé nyilvánították. 1915-ben felavatták a templomot, 1922-ben bevezették a villanyt, 1936-ban közlekedési útvonal létesült Nova Pompeia és Bento Gonçalves között. Gazdasága szerteágazott: bőrműves és asztalos műhelyek, malmok, vágóhíd, sajtüzem, borászat, kereskedelem. 1938-ban a Vargas-diktatúra elrendelte az olasz, német eredetű nevek eltörlését, így Nova Pompeiát átnevezték Pinto Bandeirára Rafael Pinto Bandeira 18. századi portugál katona tiszteletére. A településen csak a portugál nyelvet volt szabad használni; aki olaszul beszélt, azt letartóztatták.[3][4] A hegyi település még a 20. század közepén is igen elmaradott volt; tífusz- és egyéb járványok dúltak. A csatornázást, közvilágítást, házszámozást csak az 1970-es években vezették be, és ugyanekkor burkolták a főutcát. A település környékén levő házakat fogadókként használták, mivel a rossz utak miatt a közeli farmok lakói nem tudták egy nap alatt megtenni az oda-vissza utat; ezekből idővel szállodák lettek, ahova a környék szépségei által vonzott nyaralók érkeztek, Pinto Bandeira pedig népszerű üdülőhellyé vált.[3] 1999-ben Pinto Bandeira függetlenedett Bento Gonçalvestől és 2001-ben önálló községgé alakult, azonban 2003-ban a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Supremo Tribunal Federal) döntése értelmében visszakerült Bento Gonçalveshez. 2010-ben a kerület visszanyerte politikai autonómiáját és 2013-ban ismét községgé alakult.[3]
Leírása
Székhelye Pinto Bandeira, további kerületei nincsenek.[4] A község a Burati és az Antas folyók völgye között helyezkedik el, tengerszint feletti magassága 150 és 800 méter között váltakozik. Éghajlata szubtrópusi, jól meghatározott évszakokkal. Területén megtalálhatóak mind az erdők, mind a mezőgazdasági kultúrák; fő terményei a szőlő (2017-ben 21 ezer tonna), őszibarack (16 ezer tonna), szilva, datolyaszilva, citrusfélék.[5]
Jegyzetek
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225. (Hozzáférés: 2023. október 24.)
- ↑ Pinto Bandeira. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 Síntese Histórica. pintobandeira.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
- ↑ 4,0 4,1 História. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
- ↑ Dados Gerais. pintobandeira.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
