Sümeghy József (geológus)

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Farkasven 2024. május 10., 09:49-kor történt szerkesztése után volt. (Családja és származása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Sümeghy József
Született1892. január 4.
Csabrendek
Elhunyt1955. november 11. (63 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásageológus

Dr. Sümeghy József Eduárd (Csabrendek, 1892. január 4.Budapest, 1955. november 11.) magyar geológus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (posztumusz, 1956). A hazai síkvidéki földtani kutatás egyik megalapozója.[1][2]

Családja és származása

A Zala vármegyei Csabrendeken született római katolikus kispolgári családban. Apja Sümeghy József (18641938),[3] falusi kántor, elemi iskola igazgató, földbirtokos, anyja Szilágyi Ilona volt.[4][5] Apai nagyszülei Sümeghy Zsigmond, alsólendvai uradalmi szolga és Varga Teréz voltak. Sümeghy József geológus 1920-ban eljegyezte Köhler Máriát; az újság cikkekben hamisan magára vette az őt nem illető "lovászi" és "szentmargitai" nemesi előneveket, amelyek a kihalt lovászi és szentmargitai Sümeghy családot illeték. Sümeghy József geológus családja nem ehhez a nemzetséghez tartozott és nem ismeretes miért kísérelte meg a kihalt nemesi család identitását bitorolni.[6][7]

Házassága és leszármazottjai

1921. július 14-én Acsádon feleségül vette a polgári származású Köhler Mária (Pestújhely, 1895. március 3. –) polgári iskolatanárnőt,[8] akinek a szülei Köhler Ede és Horváth Erzsébet voltak. Sümeghy József és Köhler Mária frigyéből született:

Életpályája

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte. Döntő hatással voltak pályájára Gaál István őslénytani kollégiumai. 1920-ban megszerezte a doktorátust, ugyanakkor kinevezték tanársegéddé a Szegedre települt kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére. 1926-ban a Földtani Intézetbe került, ahol Horusitzky Henrik utódja lett.[10] Előbb osztálygeológusként dolgozott, majd 1932-ben főgeológussá nevezték ki. 1946-tól a Földtani Intézet vízügyi, majd síkvidéki osztályának vezetője volt. 1950-ben ő vezette a sík vidéki területek egységes újratérképezését.

Kutatási területe

Kutatásait eredetileg a Nyugat-Dunántúlon végezte. Aa mélyfúrások anyaga alapján a pannóniai rétegsor kérdéseit új megvilágításba helyezte. Az 1920-as évek végétől sík vidéki geológiával foglalkozott. Új alapokat teremtett az ún. sík vidéki, legfiatalabb negyedkori üledékekre korlátozódó földtani térképezés számára. Kőzetfacies-térképei úttörő jelentőségűek. Elsőként vizsgálta a Nagy-Alföld geotermikus viszonyait. Nevéhez fűződik Magyarország új, 1:300 000 arányú talajtérképe.[11]

Főbb művei

  • A baltavári lelőhely rétegtani helyzete (Földtani Közlöny, Budapest, 1923);
  • Zalaegerszeg környékének levantei képződményei (Földtani Közöny, 1925);
  • Pannóniai korú fauna az Alföldről (Földtani Közlöny, 1927);
  • A Nagykunság felszíni képződményei (Földtani Intézet évi jelentése, Bp., 1937);
  • A magyar medence pliocénjának és pleisztocénjának osztályozása (Bp., 1941);
  • Tiszántúl (Bp., 1944); A magyarországi pliocén és pleisztocén (Bp., 1955).

Tudományos fokozata

  • a föld- és ásványtani tudományok doktora (posztumusz, 1956).

Források

Jegyzetek

További információk