Sárgatorkú bülbül
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Atimastillas flavicollis (Swainson, 1837) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Chlorocichla flavicollis, Haematornis flavicollis | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgatorkú bülbül témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorkú bülbül témájú kategóriát. |
A sárgatorkú bülbül (Atimastillas flavicollis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és az Atimastillas nembe tartozó egyedüli faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt William John Swainson angol ornitológus írta le 1837-ben, a Haematornis nembe Haematornis flavicollis néven. Sorolták a Chlorocichla nembe Chlorocichla flavicollis néven is.[3]
Alfajok
- Atimastillas flavicollis flavicollis (Swainson, 1837) – Szenegáltól és délnyugat-Malitól Nigériágig, észak-Kamerunig, északnyugat-Közép-afrikai Köztársaságig, Sierra Leonéig, észak-Elefántcsontpartig, délkelet-Ghánáig, dél-Beninig;
- Atimastillas flavicollis sorror (Neumann, 1914) – északközép-Kameruntól dél-Közép-afrikai Köztársaságig, délnyugat-Dél-Szudánig, a Kongói Köztársaságig és közép-Kongói Demokratikus Köztársaságig, középnyugat-Etiópia;
- Atimastillas flavicollis flavigula (Cabanis, 1880) – Angola, délkelet- és kelet-Kongói Demokratikus Köztársaság, Uganda, nyugat-Kenya, nyugat-Tanzánia.
Előfordulása
Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Nigéria, Sierra Leone, Szenegál és Togo területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi, síkvidéki esőerdők, szavannák és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 22 centiméter testtömege 37-60 gramm.[5]
Életmódja
Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül, egyedszáma pedi stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
