René de Obaldia
| René de Obaldia | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Álneve | Maurice Ygor |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | seat 22 of the Académie française (1999. június 24. – 2022. január 27.) |
| Iskolái | Lycée Condorcet |
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
 | |
| René de Obaldia aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz René de Obaldia témájú médiaállományokat. | |
René de Obaldia (Hongkong, 1918. október 22. – Párizs, 2022. január 27.) francia drámaíró és költő, akit 1999. június 24-én beválasztottak a Francia Akadémiába, amelynek 101, 102 és 103 évesen legidősebb tagja volt.
Élete
José Domingo de Obaldíának, Panama második elnökének dédunokája volt. Párizsban nőtt fel, a Lycée Condorcet-ban tanult, mielőtt az 1940-es mozgósítás alatt besorozták volna katonának. Német fogságba esett, és a VIII-C Stalagba (Saganban működő fogolytábor) került. Ezután könnyebb munkára küldték Kransdyhernfurtba június 26-án, majd a sziléziai Aurasban, egy erdő kiirtására vezényelték. E megpróbáltatások legrosszabb pillanataiban is megőrizte különleges humorérzékét. 1944-ben repatriálták. Drámaírói pályafutását 1960-ban kezdte, köszönhetően Jacques Vilarnak, aki első nagy darabját, a Génousie-t bemutatta a Théâtre national populaire-ben. Ezt követte a Le Satyre de la Villette, André Barsacq-kal a Théâtre de l'Atelier-ben, egy vígjáték, amely irodalmi elődeihez, Jacques Audibertihez, Ionescóhoz és Becketthez méltónak sorolta. Több mint ötven éven keresztül ő volt a földkerekség egyik legtermékenyebb francia, valamint nemzetközileg leghíresebb drámaírója (28 nyelvre fordították le műveit). A kritikusok csodálták Obaldia stílusának könnyedségét. Drámái mindig a jelenkor keretei között játszódnak, modern témákat érintenek, ezeket komikusan kezelve. A La Génousie-ban például a normál francia beszédet a genousianra cseréli, amely a fantázia, az álmok és a szerelem nyelve. 1985-ben elnyerte a Grand Prix du Théâtre de l'Académie Française díjat. De Obaldia 2022. január 27-én hunyt el Párizsban, 103 évesen.[7][8]
Bibliográfia
- 1949 Midi, poème
- 1952 Les Richesses naturelles, récits-éclairs (Grasset)
- 1955 Tamerlan des cœurs, roman (Grasset)
- 1956 Fugue à Waterloo, récit (Grasset)
- 1956 Le Graf Zeppelin ou La passion d’Émile, récit
- 1959 Le Centenaire, roman (Grasset)
- 1960 Génousie (T.N.P.) (Grasset)
- 1961 Impromptus à loisir (Théâtre de Poche Montparnasse) (Grasset)
- 1962 Le Damné (Prix Italia) (Grasset)
- 1963 Le Satyre de la Villette (Théâtre de l'Atelier) (Grasset)
- 1964 Les larmes de l’aveugle (Grasset)
- 1964 Le Général inconnu (Théâtre de Lutèce) (Grasset)
- 1965 Du vent dans les branches de sassafras (Théâtre Gramont) (Grasset)
- 1965 Le Cosmonaute agricole (Biennale de Paris) (Grasset)
- 1966 L’Air du large (Studio des Champs-Élysées) (Grasset)
- 1966 Obaldia, «Humour secret », choix de textes. Préface by Jean-Louis Bory
- 1967 Urbi et orbi
- 1968 La Rue Obaldia (Théâtre de la Gaîté Montparnasse)
- 1968 … Et la fin était le bang (Théâtre des Célestins à Lyon)
- 1969 Les Innocentines, poèmes pour enfants et quelques adultes (Grasset)
- 1971 La Baby-sitter (théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
- 1971 Deux femmes pour un fantôme (théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
- 1971 Le Banquet des méduses (Grasset)
- 1972 Petite suite poétique résolument optimiste (Comédie-Française)
- 1973 Underground établissement : Le Damné et Classe Terminale (Théâtre Saint-Roch, Chapelle du Calvaire)
- 1975 Monsieur Klebs et Rosalie (Théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
- 1977 Spectacle Obaldia : Le Grand Vizir et Le Cosmonaute agricole (Théâtre du Marais)
- 1977 Grasse matinée (Grasset)
- 1979 Le Banquet des méduses (Théâtre Montansier, Versailles)
- 1980 Soirée René de Obaldia (Centre Georges Pompidou)
- 1980 L’obscur procès de Monsieur Ménard
- 1980 Les Bons Bourgeois (Théâtre Hébertot) (Grasset)
- 1981 Visages d’Obaldia (T.F.1)
- 1984 La Jument du capitaine (Le Cherche-Midi)
- 1986 Endives et miséricorde (Théâtre Mouffetard)
- 1991 Grasse matinée (Théâtre du Marais)
- 1991 Les Larmes de l’aveugle, Richesses naturelles (Théâtre Espace Acteur)
- 1993 Les Innocentines (Théâtre 14) (Grasset)
- 1993 Exobiographie, mémoires (Grasset)
- 1996 Sur le ventre des veuves, recueil de poèmes
- 1996 Soirée Obaldia - Théâtre Molière
- 1999 Obaldiableries : Rappening, Pour ses beaux yeux, Entre chienne et loup (Théâtre 14)
- 2001 Théâtre complet. Réunion en un seul volume des pièces précitées. (Grasset)
Jegyzetek
- ↑ https://www.lefigaro.fr/livres/mort-de-l-ecrivain-rene-de-obaldia-cent-ans-de-plenitude-20220127
- ↑ p23747.htm#i237461, 2020. augusztus 7.
- ↑ https://www.babelio.com/prix/52/Decembre. (Hozzáférés: 2025. március 30.)
- ↑ https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
- ↑ Journal officiel de la République française (français nyelven) pp. 8648, 2004. május 15. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
- ↑ Journal officiel de la République française (français nyelven), 2019. január 1. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
- ↑ „L'« immortel » René de Obaldia est mort à l'âge de 103 ans”, L'Obs, 2022. január 27. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „René de Obaldia, dramaturge et poète, est mort”, Le Monde, 2022. január 27. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a René de Obaldia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
- Gérard-Denis Farcy (kiadó): EncyclObaldia. Petite encyclopédie portative du théâtre de René de Obaldia. J. M. Place, Paris, 1981.
További információk
- az Académie française honlapja (franciául)