Peéry Rezső

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Dudva 2024. február 22., 11:07-kor történt szerkesztése után volt. (Magyar újságírók kategória eltávolítva; A Szabad Európa Rádió magyar vezetői, újságírói kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Peéry Rezső
Született1910. március 27.
Pozsony
Elhunyt1977. november 11. (67 évesen)
Stuttgart
Foglalkozása
IskoláiComenius Egyetem (–1932)

Peéry Rezső (eredetileg Limbacher) (Pozsony, 1910. március 27.Stuttgart, 1977. november 11.) író, publicista.

Élete

Iskoláit szülővárosában kezdte, egyetemi tanulmányait Pozsonyban, Prágában és Párizsban végezte. 1932-ben magyar–francia–filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Sarló mozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége volt. Eleinte elsősorban baloldali lapokba írt, az 1930-as évek közepétől azonban már a polgári eszmék hirdetője. Egy ideig a pozsonyi magyar gimnáziumban tanított, de 1938-ban eltávolították tanári állásából. Újságíróként kereste kenyerét, és az Esti Újság munkatársa lett. A szlovákiai magyar publicisztika meghatározó alakjává vált. Az első bécsi döntést követően Pozsonyban maradt. Szalatnai Rezsőhöz hasonlóan lapszerkesztőként és publicistaként az első Szlovák Köztársaságban élő és a fasizmust elutasító magyarság egyik szellemi vezetője volt. Az 1945 utáni jogfosztottság idején nyíltan tiltakozott a szlovákiai magyarokat ért megtorlások miatt, s több memorandumot is megfogalmazott. A jogfosztó intézkedések miatt 1946-ban Magyarországra költözött, ahol egy ideig a szociáldemokrata párt budapesti irodájában dolgozott, majd 1948-ban Mosonmagyaróvárott a piarista gimnázium tanára, majd igazgatója lett. 1950-ben került Sopronba. Először az akkori Leánygimnázium, majd a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója lett. 1954–1956 között a Soproni Szabadegyetem vezetője volt. 1956-ban a soproni Ideiglenes Nemzeti tanács elnökhelyettese volt. A forradalom bukása után novemberben emigrációba vonult. Egy ideig Ausztriában tanított, de egy tanügyi beadványa után összefogtak ellene, s ismét eltávolították állásából. Később Stuttgartban telepedett le, és a reutlingeni pedagógiai főiskola könyvtárosa lett. A magyar emigráció lapjaiban aktív publicisztikai tevékenységet folytatott, de munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak is. 1971–1974 között a Németországi Magyar Írók Munkaközössége egyik alapítója és elnöke volt.[1] Tanítványa volt többek között Ébert Tibor szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész.

Elismerései

Művei

  • 1941 Perem-magyarok az idő sodrában
  • 1962 Réforme et révolution en Pannonie. Brüsszel
  • 1975 Requiem egy országrészért. München
  • 1977 Malomkövek között. Találkozások kortársakkal. Feljegyzések, beszámolók, karcolatok. Stuttgart
  • 1993 Gondolatok a tehervagonban, avagy védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében. Cikkek, esszék, tanulmányok, levelek 1945–1948
  • 1994 A végzet bábjátéka, avagy Peremmagyarok az idő sodrában
  • 1996 Európa önvédelme, avagy magánbeszéd az egyszemélyes hazáról
  • Szemben az emlékekkel. Kelet-európai feljegyzések 1948–1953. A hirtenbergi kézirat; rajz Halmi-Horváth István, kézirat-rekonstr., szöveggond. Tóth László; Ister, Bp., 2001
  • Kedves Rezső! Drága Bió! Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése; szerk., jegyz. Filep Tamás Gusztáv; Present–Noran, Bp., 2001
  • Eszmék és rögeszmék. Cikkek, esszék, levelek, naplók; vál., gond., előszó, jegyz. Tóth László; Median, Pozsony, 2011

Jegyzetek

Források