Armírozás
Az armírozás terméskő épületek építésénél szokásos falazási módszer: a kőhomlokzatok sarokköveinek kidomborítása a homlokzat teljes magasságában vagy szakaszosan (PNL). Ehhez a sarkokat a falakba rakottaknál nagyobb, soronként váltakozó hosszú kváderkövekből építik ki úgy, hogy ún. futó és kötő kövek váltják egymást (Sulinet, EMMTT). Általában a vastag falú tornyok sarkait rakták így, nagyobb kövekkel. Kettős célt szolgált: erősítette és díszítette a falsarkokat. Szép példája a hollókői vár öregtornya (Várszótár). Az itáliai reneszánsz paloták gyakori dísze a szabályosan metszett kváderekkel, plasztikusan kialakított armírozás. A sötétebb téglahomlokzatokat a francia és a németalföldi építészetben is gyakorta világos kváderkövekből rakott armírozással díszítik, emelik ki. Az eklektika egyik jellemző stíluseleme a vakolatból készített (látszólagos) armírozás (MNL).
Források
- Várszótár: Várszótár Archiválva 2012. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- PNL: A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Sulinet: Sulinet Örökségtár: Szómagyarázat
- EMMTT: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság: TERMINOLÓGIA
- MNL: Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 390. o. ISBN 963-05-6800-4