Lop-nór
| Lop-nór | |
 | |
| A Lop nór kiszáradt medre (műholdfelvétel) | |
| Ország(ok) | Kína |
| Hely | Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület |
| Vízgyűjtő terület | 435 000 |
| Elsődleges források |
|
| Elsődleges lefolyások | nincs |
| Hosszúság | 85 km |
| Felszíni terület | 2375 km2 |
| Legnagyobb mélység | 1,0 m |
| Tszf. magasság | 780 m |
| Elhelyezkedése | |
 Lop-nór
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 40° 10′, k. h. 90° 35′40.166667°N 90.583333°EKoordináták: é. sz. 40° 10′, k. h. 90° 35′40.166667°N 90.583333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lop-nór témájú médiaállományokat. | |
A Lop-nór Hszincsiangban, a Tarim-medence legmélyebb pontján, a Lop-sivatagban elhelyezkedő egykori tó. A Föld legnagyobb (10 000 km²), és a tengertől legmesszebbre fekvő lefolyástalan sóstava volt. A Kum-darja mellékfolyójának átmeneti elapadása után 1921-ben töltődött fel utoljára, majd 1958 és 1961–62 között végleg kiszáradt. A tómederben barna földréteg, és kőkemény, vékony sóréteg felett sós mocsár húzódik. A kiszáradt tómeder a felvételeken koncentrált körökből álló „fülkagyló”ra hasonlít, a rétegekben kiemelkedő sólerakódás miatt. A mintegy 780 m magasságban fekvő híres „vándorló tó” 2000 éve még körülbelül 20 000 km² területű lehetett, de később fokozatosan összehúzódott. Az erre járt felfedezők (Nyikolaj Przsevalszkij, Sven Hedin, Stein Aurél) mindig más helyütt találták meg. Egyrészt tápláló folyói, a Tarim és a Koncse-darja is gyakran változtatták medrüket, másrészt a mindenkori sekély tómedence általában gyorsan feltöltődött hordalékkal, kivált sóval, és a víz átmozgott egy másik területre. A Lop-nór haldoklása természetes folyamat volt, a végső lökést azonban a Tarim vizének 1952-ben történt mesterséges elterelése adta meg. A természeti környezet súlyos károsodását eredményezték az 1964 és 1996 között ebben a térségben végrehajtott kínai nukleáris kísérleti robbantások.[1] A 20. század végén ökológiai okokból megkísérelték újraéleszteni a Lop-nórt a Boszten-tóból elvezetett vízzel. A kudarc után lemondtak erről a projektről, utakat építettek a területen és ásványkincsek után kutatnak.
Jegyzetek
- ↑ Ázsiaföldr 140. o.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lop Nor című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215
- Makiki Onishi, Asanobu Kitamoto: Hedin, the Man, who Solved the Mistery of the Wandering Lake: Lop-Nor and Lou-lan (angol nyelven). Digital Silk Road, 2007. (Hozzáférés: 2020. március 3.)
