Jean-Claude Bouquet
Jean-Claude Bouquet | |
![]() | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
Foglalkozása | matematikus |
Iskolái | École normale supérieure |
Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
Sírhelye | Az adatok szerializációja sikertelen |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Bouquet témájú médiaállományokat. | |
Jean-Claude Bouquet [ejtsd: buké] (Morteau, 1819. szeptember 7. – Párizs, 1885. szeptember 9.) francia matematikus.
Élete
1839-ben kezdte meg tanulmányait az École normale supérieure-ön. 1843-ban a matematikai tudományok doktora lett. Miután több gimnáziumban tanított, 1870-ben a Sorbonne-on a kísérleti mechanika tanára lett, később (1874–1884) mint Serret helyettese a dirrerenciál- és integrálszámítást adta elő, de csak élete utolsó hónapjaiban helyezték át erre a tanszékre. 1875-től a Francia Természettudományi Akadémia tagja volt. Mint tudós Cauchy-nak egyik legkiválóbb tanítványa; Charles Birot-val együtt készített számos függvénytani dolgozatával megmutatta, hogy milyen termékenyek voltak Cauchy-nak e tárgyra vonatkozó eszméi. Fő művei: Théorie des fonctions doublement périodiques (Párizs, 1859), és Théorie des fonctions elliptiques (uo. 1875), melyeket Briot-val együtt írt.
Jegyzetek
Források
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X