Thomas Slingsby Duncombe

Thomas Slingsby Duncombe
Született	Middlesex
Elhunyt	Brighton
Állampolgársága	brit brit
Szülei	Emma Hinchcliffe Thomas Duncombe
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1826. június 7. – 1830. július 24.) member of the 9th Parliament of the United Kingdom (1830. július 29. – 1831. április 23.) member of the 10th Parliament of the United Kingdom (1831. április 28. – 1832. december 3.) member of the 11th Parliament of the United Kingdom (1834. július 2. – 1834. december 29.) member of the 12th Parliament of the United Kingdom (1835. január 6. – 1837. július 17.) member of the 13th Parliament of the United Kingdom (1837. július 24. – 1841. június 23.) member of the 14th Parliament of the United Kingdom (1841. június 29. – 1847. július 23.) member of the 15th Parliament of the United Kingdom (1847. július 29. – 1852. július 1.) member of the 16th Parliament of the United Kingdom (1852. július 7. – 1857. március 21.) member of the 17th Parliament of the United Kingdom (1857. március 27. – 1859. április 23.) member of the 18th Parliament of the United Kingdom (1859. április 28. – 1861. november 13.)
Iskolái	Harrow School
Halál oka	asztma
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Slingsby Duncombe témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Thomas Slingsby Duncombe (1796. – Brighton, 1861. november 13.) angol politikus.

Élete

Thomas Duncombe és Emma Hinchcliffe fiaként született. Hertfordban 1826-ban beválasztották a parlamentbe, a reform-bill mellett buzgólkodott, 1834-től Finsburyt, London egyik városrészét képviselte a parlamentben és ezóta a legradikálisabb és demokrata elveket vallotta. Szószólója volt a három évi ülésszaknak, a választási jognak a munkásosztályokra való kiterjesztésének, a titkos szavazásnak és az egyháznak az államtól való különválasztásának. Általános népszerűségre azonban csak azután tett szert, amikor James Graham minisztert a Mazzini ügyben elkövetett levéltitok megsértése miatt kérlelhetetlen és kíméletlen módon 1843-ban megtámadta. A magyar szabadságharcot a legnagyobb rokonszenvvel kísérte és több ízben lelkesen szólalt fel jogos ügyünk érdekében, amiért is vezérfériaink hálairatot intéztek hozzá. Később közcsodálkozásra III. Napóleonnak lelkes csodálója volt.

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X