Alkörmösfélék
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Amerikai alkörmös (Phytolacca americana) éretlen termései
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alkörmösfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alkörmösfélék témájú kategóriát. |
Az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja. 16 nemzetségébe mintegy 120 faj tartozik. Az APG a családot a valódi kétszikűeken belül a core eudicots kládba sorolja.
Elterjedésük
A fajok többsége a trópusokon él.
Megjelenésük, felépítésük
A család fajain számos ősi bélyeg figyelhető meg. Virágaik spirociklikusak, a virágtakaró egy- vagy különnemű is lehet. Termésük bogyó, tok vagy makk. Ép szélű, tagolatlan leveleik szórt állásúak.
Életmódjuk
A fajok között fák, cserjék és liánok is előfordulnak.
Felhasználásuk
Gazdasági jelentőségük csekély. Legismertebb képviselőjük az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), amelynek éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is – színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, ilyetén használatát betiltották. Néhány fajukból gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki. Egyes fajok gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják. Néhány fajuk leveleiből főzeléket főznek.
