A lengyelországi Magyar korona
A lengyel királyok kincstárában évszázadokon át őriztek egy „Magyar koronának” (Korona węgierska) nevezett királyi fejéket. Ez az uralkodói ékszer a hagyomány szerint a Szent Korona mintájára készült, miután Izabella rákényszerült annak átadására Habsburg Ferdinándnak.
Története
Izabella 1551-ben Magyarország, pontosabban Erdély elhagyására kényszerült, és az addig a birtokában lévő Szent Koronát át kellett adnia Ferdinánd megbízottainak. Egy korabeli lengyel krónika szerint Izabella letörte a koronán lévő keresztet, hogy megőrizze azt a fia, Szapolyai János utóda számára. Ugyancsak a lengyel hagyomány szerint ekkoriban készíttette azt a teljes koronát is, ami formájában a Szent Koronát idézte.[1][2] Ezt a koronát 1571-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király, Izabella testvére örökölte.[2][3] A lengyel király azt családi tulajdonaként kezelte, és a tykocini királyi kastélyban őriztette.[2] 1572-ben, a Jagelló-ház kihalásakor a koronát Zsigmond Ágost temetési szertartásán használták, majd nővére, Jagelló Anna lengyel királyné örökölte azt.[2] A korabeli lengyel ellenzék a prímás vezetésével megakadályozta, hogy Jagelló Anna és férje, Báthory István erdélyi fejedelem hozzájusson a Wawelben őrzött lengyel koronázási ékszerekhez, köztük Bátor Boleszláv koronájához. A lengyel királlyá választott Báthory ekkor a Magyar koronát használhatta lengyel királlyá koronázásához.[1] 1576-ban a korona bekerült a lengyel állami kincstárba, és ott őrizték egészen 1795 októberéig.[2] Ekkor, Krakkó elfoglalása után, a porosz hadsereg elrabolta és a Hohenzollern-ház berlini kincstárába szállította.[1] 1809 után a lengyel koronázási ékszerek nagy többségével együtt megsemmisítették: szétszerelték, beolvasztották, illetve a drágaköveket eladták.[1] A Magyar korona abroncsát felül pántok zárták le. Ezek összekapcsolódásánál egy kereszt állott.[2] A koronát zománclapok, filigránmunka és függők díszítették. A koronán négy nagyobb zafír és rubin helyezkedett el.[2] A 18. században a koronát festményen örökítette meg Marcello Bacciarelli olasz festő, azt képzeletében Nagy Lajos fejére helyezve. A kép a varsói királyi palota márványtermében látható.[1]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 (lengyelül) Jerzy Lileyko. Regalia Polskie (Polish Regalia), 90. o. (1987). ISBN 83-03-02021-8
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 (lengyelül) Michał Rożek. Polskie koronacje i korony (Polish coronations and crowns), 80. o. (1987). ISBN 83-03-01914-7
- ↑ Margaret Odrowaz-Sypniewska: Poland's Crowns. www.angelfire.com. (Hozzáférés: 2009. február 16.)
Források
- Jerzy Lileyko. Regalia Polskie. Warszawa 1987. ISBN 83-03-02021-8
- Michał Rożek. Polskie koronacje i korony. Kraków 1987. ISBN 83-03-01914-7
További információk
- Janusz Miniewicz. Tajemnica polskich koron. Czy jest szansa ich odnalezienia?. Nowy Sącz 2006. ISBN 83-924034-2-8
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Korona węgierska (atrybut) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
