Engelbrekt Engelbrektsson

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>William Avery 2024. május 18., 08:13-kor történt szerkesztése után volt. (Runeberg.org → HTTPS)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Engelbrekt Engelbrektsson
Engelbrekt Engelbrektsson 19. századi szobra
Engelbrekt Engelbrektsson 19. századi szobra
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Norberg parish
Elhunyt1436. május 4. (45-46 évesen)
Hjälmaren
Állampolgárságasvéd
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Engelbrekt Engelbrektsson témájú médiaállományokat.

Engelbrekt Engelbrektsson (kb. 13901436. május 4.) svéd nemes, Svédország katonai kormányzója. Ő volt a vezetője az Engelbrekt-felkelésnek, amely megfosztotta a svéd tróntól VII. Eriket, a kalmari unió királyát.[1]

Élete

Engelbrekt Engelbrektsson dalarnai nemesember és bányatulajdonos volt. Családja az 1360-as években települt át Németországból. Engelbrektet felháborította az, ahogyan a dán helytartó a bányászokat sanyargatta és túladóztatta. Egy küldöttséggel felkereste VII. Eriket Koppenhágában, hogy panaszt tegyen, de elutasították. 1434-ben nyílt fegyveres felkelésbe kezdett a király ellen. A bányászok és parasztok mellett hamarosan a nemesség és az Államtanács tagjai is csatlakoztak hozzá, és alig három hónap alatt az egész országot a hatalmukba kerítették. 1435-ben Engelbrektet az arbogai rendi gyűlésen az ország katonai kormányzójává választották, a királyt pedig trónfosztottá nyilvánították. A főleg az alsóbb néprétegekben népszerű Engelbrekttel szemben a nemesek és a papság 1436-ban Karl Knutsson Bondét választották katonai kormányzónak, Engelbrektnek azonban sikerült kikényszerítenie a megosztott kormányzást.[2] A megegyezés nem volt hosszú életű, mert 1436. május 4-én egy régebbi haragosa, Måns Bengtsson meggyilkolta.

Öröksége

Engelbrektet már nem sokkal a halála után szentként kezdték tisztelni. örebrói sírjánál állítólag csodás gyógyulások történtek. Bár a reformáció véget vetett a kultuszának, ehelyett a függetlenségpárti, idegen befolyás ellen küzdő mozgalom jelképéve lett és nemzeti hőssé vált.

Források