Elaenia parvirostris
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Elaenia parvirostris Pelzeln, 1868 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Elaenia parvirostris témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Elaenia parvirostris témájú kategóriát. |
Az Elaenia parvirostris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1868-ban.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Argentína, Aruba, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Bonaire, Curaçao, Paraguay, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, Uruguay és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és lombhullató erdők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter,[5] átlagos testtömege 13.8 gramm.[4]
 |
Életmódja
Rovarokkal, bogyókkal és gyümölcsökkel táplálkozik.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ 4,0 4,1 4,2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
- ↑ 5,0 5,1 Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 27.)
