Jód-monofluorid
| Jód-monofluorid | |||
 |
| ||
| IUPAC-név | jód-monofluorid | ||
| Más nevek | jód-fluorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13873-84-2 | ||
| PubChem | 139637 | ||
| ChemSpider | 123150 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | PDJAZCSYYQODQF-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | FI | ||
| Moláris tömeg | 145,903 g/mol | ||
| Megjelenés | instabil barna szilárd anyag | ||
| Olvadáspont | -45 °C | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | jód-monoklorid jód-monobromid asztácium-monojodid | ||
| Azonos anion | klór-monofluorid bróm-monofluorid asztácium-monofluorid | ||
| Rokon vegyületek | jód-trifluorid jód-pentafluorid jód-heptafluorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A jód-monofluorid interhalogén vegyület, képlete IF. Csokoládébarna színű szilárd anyag, mely 0 °C-on bomlik,[1] diszproporció révén elemi jód és jód-pentafluorid keletkezik: 5 IF → 2 I2 + IF5 Molekuláris tulajdonságai azonban spektroszkópiai módszerekkel pontosan meghatározhatóak: a jód–fluor kötéstávolság 190,9 pm, a I–F kötés disszociációs energiája kb. 277 kJ·mol−1. 298 kelvinen standard képződési entalpiája ΔHf° = −95,4 kJ·mol−1, szabadentalpiája ΔGf° = −117,6 kJ·mol−1. Elő lehet állítani – bár csak rövid időre – jód és fluor CCl3F-ben −45 °C-on történő reakciójával: I2 + F2 → 2 IF Másik előállítási módja, ha jódot és jód-trifluoridot reagáltatunk −78 °C-on CCl3F-ben: I2 + IF3 → 3 IF Jód és ezüst(I)-fluorid 0 °C-on végzett reakciójában is jód-monofluorid keletkezik: I2 + AgF → IF + AgI
Reakciói
A jód-monofluoridot tiszta nitrogén-trijodid előállítására használják: BN + 3 IF → NI3 + BF3
Források
- ↑ Mary Eagleson (1994), Concise Encyclopedia of Chemistry. Walter de Gruyter. 1201 pages. ISBN 3-11-011451-8, ISBN 978-3-11-011451-5
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monofluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.