Szófér Eleizer
Szófér Eleizer Sussmann, Sofer Susman (Pozsony, 1828. február 28. – Paks, 1902. október 10.)[1][2] 1855-től Kiskunhalas, 1886-tól haláláig Paks ortodox zsidó főrabbija.
Élete
Szófér Mordechai Ephraim Fischel (1785–1843) pozsonyi rabbi fia,[2] Szófér Chaim budapesti ortodox rabbi fivére.[3] Pozsonyban tanult. Előbb rabbihelyettes volt Pakson, majd Kiskunhalason működött 1855-túl 1886-ig. Veje volt Ungár Joél paksi rabbinak. Előbbi 1886-os halála után Szófér Eleizer az utóda lett Pakson főrabbiként. Mint hitszónok, nagy hírnévnek örvendett és Jalkut Eliezer című homiletikus derásái a legolvasottabb ilyen művek közé tartoztak.[4] 1902-ben hunyt el 74 éves korában. Pakson temették el.[2] Unokája Szófér Ábrahám sárvári rabbi mellett több más település rabbi is beszédet mondott a temetésén.[3]
Művei
A zsidó és talmudi irodalmat becses művekkel gyarapította, amelyek nemcsak Magyarországon, de messze külföldön is becsült nevet szereztek írójuknak. Az Agada és Halacha terén mozogtak ezek a művek, amelyek közül a Jalkut Eiezer-t, a Damesek Elieser-t, továbbá a Mikné- és Ét-Szofer-t lehet említeni.[3]
Jegyzetek
- ↑ Paksi állami halotti anyakönyv 275/1902.
- ↑ 2,0 2,1 2,2 https://www.geni.com/people/Eliezer-Soffer-auth-Yalkut-Eliezer-Eit-Sofer/6000000006741428073
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Egyenlőség, i. m.
- ↑ Magyar zsidó lexikon, i. m.
Források
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [1]
- dr. Hanol János: Az eltűnt városkép nyomában. Fejezetek a zsidó hitközség történetéből 1. rész In: Paksi Hírnök, 2022. júl. 8. (31. évfolyam, 13. szám), 16. o.
- A tóra gyásza In: Egyenlőség, 1902. október 19. (21. évfolyam, 42. szám)
