Esterházy Antal (autóversenyző)

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>BinBot 2025. február 25., 12:53-kor történt szerkesztése után volt. (Kategóriacsere (helyesírás))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Esterházy Antal
Született1903. július 22.[1][2]
Az adatok szerializációja sikertelen
Elhunyt1944. december 31. (41 évesen)[1][2]
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
HázastársaApponyi Gabriella (1935. október 22. – )[3]
GyermekeiAnton Rudolf Prinz Esterházy von Galántha
SzüleiCziráky Margit
Esterházy Miklós
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • utazó
  • autóversenyző
Iskolái
SírhelyeFiumei úti sírkert (18-2-11)[4]

Galántai Esterházy Antal herceg (teljes nevén Esterházy Antal Mária; Léka, 1903. július 22.Sárisáp, 1944. december 31.) az Esterházy család hercegi ágának tagja. Élete nagy részét a sport és a kalandok töltötték ki. Sógora és útitársa volt az angol betegként elhíresült Almásy Lászlónak. Önkéntesként harcolt a második világháborúban.

Élete

Szülei második gyermekeként született. Édesanyját hétéves korában vesztette el. A gimnáziumot Pesten a piaristáknál kezdte, Sopronban a bencéseknél folytatta, majd visszatért a pesti iskolájába. Diplomát a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett. Még nem volt 17 éves, amikor apja is meghalt, és a vagyon nagyobb részét elsőszülöttként a bátyja örökölte. Esterházy Antalnak a család ozorai birtoka jutott, amely a közreműködése nélkül is biztosította megélhetését. Gondtalanul élhetett a szenvedélyeinek. Gyakran Almásy László társaságában kalandozott: síelni, vadászni jártak, és afrikai autós túrákon vettek részt. Sok időt töltött lovaglással és vitorlázással is. Szenvedélye volt az autóversenyzés is. Mercedes-Benzzel és Bugattival versenyzett. Egy bukás során megsérült; felépült ugyan, de többé nem versenyzett, hanem ozorai birtokára vonult vissza, ahol családot alapított. A második világháborúban 1941-től önkéntes karpaszományos őrmesterként harcolt. Részt vett a Don-kanyari csatákban egy páncélos egység tagjaként.

Halála

A háborúból hazatérve német tisztek többedmagával arra kérték, hogy vezesse ki őket Budapestről Komáromig. Itt leszerelték, és gyalog indult haza, de az 1944. december 25-én délben elfoglalt[5] Sárisáp környékén elérte a front, és ismeretlen körülmények között halálos lövést kapott. A család csak késve értesült haláláról. Előbb Kismartonban temették el, de az ottani kripta beázott, ezért 2019-ben a fertődi családi sírdombra vitték át a holttestét.

Jegyzetek

Források

További információk