Trichiales

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Alfa-ketosav 2024. december 8., 14:15-kor történt szerkesztése után volt. (j)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Trichiales
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amoebozoa
Csoport: Conosa
Osztály: Myxogastria
Rend: Trichiales
Macbr. 1922[1]
Csoportok[2]

Lehetséges tagjai:

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Trichiales témájú kategóriát.

A Trichiales (ICN) vagy Trichiida (ICZN) az Amoebozoa egyik kládja, a Myxogastria 5 rendjének egyike.[3] A Lucisporidia főrendbe sorolják testvércsoportjával, a Licealesszel együtt.[3] A rendet először Thomas MacBride írta le 1922-ben,[1] nevét és helyzetét a modern filogenetikában is megtartották.[4] Plazmódiumállapotában a Trichiales jól elhatárolt kapillítiummal rendelkezik a spóraszóráshoz. Ennek alakját és részleteit családjai meghatározására használják. Spórái világosak az áttetsző, fehér, sárga színtől a rózsaszínig és a vörösbarnáig. A rend jelenleg 4 családból 14 nemzetségből és 174 fajból áll.[3] 2013-as molekuláris kutatások alapján míg a Trichiales valószínűleg valós taxon, a Liceales valószínűleg parafiletikus csoport, és számos Liceales-nemzetség áthelyezendő a Trichialesbe.[3] 2019-ben Leontyev et al. módosították, így nemcsak kapillítiumos fajokat tartalmaz.[2]

Etimológia

A név a görög θριξ vagy τριχος szóból származik, mely hajat, hajszerűt jelent.[5] A Trichiales rendszertana erősen függ a kapillítium családba sorolásra használt fonalaitól. Ezek feltehetően a szótő és a név eredetét adják.

Történet

Számos zoológus a gombák országába sorolta, noha Ernst Haeckel 1868-ban a protiszták közé sorolta.[6] 1960-ban G. W. Martin a Trichialest a Myxomycetes osztály Myxogastromycetidae alosztályába sorolta, melyet a gombák országába (amit ő „Divisio: Mycota” néven nevezett).[7] Később kiderült, hogy az Amoebozoához hasonlóbb a Myxomycetes morfológia és életciklus tekintetében, így azóta többször az Amoebozoa Myxomycetes kládjába sorolták.[6] Thomas H. MacBride először a rendet Trichialesként a The North American Slime Moulds 1922-es 2. kiadásában írta le.[1] A fő jellemzők, melyekkel a rendet leírta, a szabadon elágazó vagy hálót alkotó különleges fonalakból álló kapillítium és a világossárga spórák. A Trichialest a Licealesszel együtt a Lister és Lister által 1925-ben Lamprosporalesnek nevezett rendbe is csoportosították,[1] de a kettőt a későbbi művek elkülönítették. MacBride eredetileg a kapillítium szerkezetét használta az általa leírt 5 család, a Dianemaceae, a Perichaenaceae, az Arcyriaceae, a Prototrichiaceae és a Trichiaceae elkülönítésére, a kapillítiumfonalakról részletes leírást adva, melyeket elátornak nevezett a spóraszóró képesség miatt. MacBride műve több további Myxogastria-morfológiai és -taxonómiai mű előzménye volt, beleértve G. W. Martin és Constantine Alexopoulos 1969-es The Myxomycetes című könyvét, melyet továbbra is hasznos irodalomnak tartanak a Myxogastria tanulmányozásához.[8] E monográfiában a Trichiales két családot tartalmaz, a Dianemaceaet és a Trichiaceaet.[9] Ezeket MacBride-hoz hasonlóan elsősorban a kapillítium különbségei alapján különböztetik meg. A Dianemaceae fajaiban a kapillítiumfonalak a spóra alapjához vagy falához tapadtak, a Trichiaceae fajaiban a kapillítium fonalai szabadok vagy a spóraalaphoz tapadnak, és gyakran hálót alkotnak. A rend 2017-es rendszertana 4 családot különböztetett meg,[3][4] de számos kutató leírta, hogy ezek és nemzetségeik megkülönböztetése különösen nehéz, mert számos faj rendelkezik egynél több családban jelenlévő jellemzőkkel és morfológiákkal, a molekuláris Trichiales-kutatás pedig még nagyon új. Az első molekuláris Myxogastria-szekvenálási tanulmányt Anne-Marie-Fiore-Donno et al. végezték 2005-ben, ezelőtt minden taxonómia csak morfológiai és életciklus-vizsgálatokon alapult, ahogy a Trichialesben például a kapillítium kiemelésével.[10] Leontyev 2019-es rendszertana azonban csak 2 családot sorol ide, ezek a Dianemataceae és a Trichiaceae. A Fiore-Donno et al. által létrejött filogenetika alátámasztotta a Trichiales–Liceales kapcsolatokat és számos más morfológiailag előrejelzett rendszertant. Az újabb kutatásokban a Trichiales–Liceales megkülönböztetés vitatott lett: a Liceales összetett rend, mely valószínűleg nem monofiletikus, mert meghatározó jellemzője a kapillítium hiánya.[3][4] További morfológiai vizsgálatok számos Liceales-fajról kimutatták, hogy rendelkezik kapillítiummal, és sok más rendelkezik a spórában lévő fennmaradt szálakból álló „álkapillítiummal”, mely viszont rosszul meghatározott fogalom, mivel számos álkapillítium-fajtát figyeltek meg.[3] Így új molekuláris alapú filogenetikákat javasoltak. Fiore-Donno et al. új kládok létrehozását javasolta a Trichiales és a Liceales közt a különböző álkapillítium-típusokhoz, egy másik lehetőség a Liceales több új kládra való bontás. Ez tartalmazná a Trichiales módosítását is, mely így a Trichiales minden tagját tartalmazná a közeli rokon Liceales-tagokkal együtt, míg a többi Liceales-kládot több új kládra osztanák molekuláris adatok alapján.[11]

Morfológia

A Trichiales a Myxogastria többi kládjához hasonló életciklussal rendelkezik jelentős különbség nélkül. Ez 2 trofikus fázisból áll: a kisebb, egymagvú amőbaállapotból, mely rendelkezhet ostorral a mozgáshoz, valamint a több amőba egyesüléséből létrejövő makroszkopikus plazmódiumból,[12] mely gyakorlatilag egy sejt több ezer együtt osztódó maggal,[12] akár egyméteres mérettel és sejtplazmaáramlással történő mozgással.[6] Kedvező körülmények közt a plazmódium termőtestet és spórákat képezhet, melyek kiszabadulva és szétszóródva az első amőbaállapottá alakulnak.[12] E fázis nagysága miatt a Myxogastria rendszertana elsősorban a plazmódium szerkezetei és morfológiája, nem a kisebb amőboid állapoté alapján alakult ki.[6] A Trichialest endospórás Myxogastria-kládnak tekintik, vagyis a spórák a termőtestben keletkeznek fallal elzárva.[6] A Lucisporidia („világos spórájú”, „átlátszó spórájú”) általában nem rendelkezik columellával,[3] mely a spóratönk spóratartón át tartó kiterjesztése. Ez tartalmazza a Trichialest és a Licealest. Utóbbiban nincs kapillítium[3] (bár egyes fajaiban lehet álkapillítium),[1] míg előbbiben mindig van. A Trichiales nemzetségei spóratömegei általában világosak, termőtestei vagy rögzítettek, vagy növekvő tönköket alkotnak.[4] A spórák gyakran sárgák,[1] de lehetnek színtelenek, fehérek, rózsaszínek vagy vörösbarnák is.[4] A kapillítium a Trichiales meghatározó jellemzője. Gyakran díszesként írják le a spirálok, göbök és tüskék miatt. Fejlődése csőszerű vakuólumokkal történik a plazmódiumban, mely végül a kapillítium végső alakjába rendeződik, beleértve az ágakat és spirálokat. Ezután fehérjék gyülemlenek benne fel, keményítve azt és végső szerkezetét kialakítva.[13] Más morfológiai jellemzői is voltak a kapillítiumszálaknak, melyeket gyakran használtak a Trichiales-nemzetségek és -fajok leírásához. A kalcium-karbonát jelenlétét gyakran használták a fajok megkülönböztetésére.[6] Korábban a Trichiales kapillítiuma nem rendelkezett kalcium-karbonáttal,[4] de e módszer problémás, mivel környezeti tényezők redukálhatták a kalcium-karbonát-lerakódásokat.[8] Ez téves azonosításhoz vezethetett.[6] Egy másik módszer a kapillítium fonalainak polarizált fénnyel való elemzése, de e módszert se használják többé.[3] Legtöbb faja perídiuma ideiglenes.[2]

Ökológia

Legtöbb faja erdei.[14]

Jelentős fajok

Több Trichiales-faj is a leggyakoribb Myxogastria-fajok közé tartozik növekedési szezonja idején az erdőkben. A Hemitrichia, Trichia és Arcyria nemzetség fajai nagy mennyiségben vannak jelen erdőkben tavasztól késő őszig.[13] A Hemitrichia egy szép, jól ismert fajt tartalmaz, a Hemitrichia serpulát. Ez plazmódiumállapotáról ismert, mely önálló aranysárga csőhálózatként ismert. Széleskörű elterjedése miatt a H. serpulát a Myxogastriában történő speciáció és génáramlás vizsgálatára használják.[14] Sok faja megtalálható alacsony erdőkben a legtöbb fő kontinensen, például Ázsiában, Európában, Észak- és Dél-Amerikában, igazolva képességüket a spórák több ezer kilométerre való szállítására.[11]

Fosszilis rekord

A Myxogastria-fosszilisrekordok különösen ritkák, mivel amőboid állapotuk nem alkot fosszíliát, termőtesteik plazmódiumállapota pedig törékeny.[15] Egy eocén (50–35 Ma) Arcyria sulcata-spóra ismert balti erdőkből származó borostyánból.[15] Ez egyike a két egyértelmű Myxogastria-fosszíliának, és a Myxogastria fosszilis rekordban való alulreprezentáltsága miatt fontos annak evolúciója megértése szempontjából.[15]

Családok és nemzetségek

2017-es rendszertanában 4 családja volt:[3][4]

  • Arcyriidae – Termőteste lehet szesszilis vagy tönkös. Kapillítiuma cső alakú, és hólyagokkal, tüskékkel, fogaskerekekkel, üregekkel, fél- vagy egész gyűrűkkel vagy hálókkal rendelkezik (5 nemzetség, 87 faj).[4]
  • Dianemidae – Termőteste lehet szesszilis vagy tönkös. Kapillítiuma fonalas és tömör, és lehet sima vagy texturált törékeny szabálytalan spirálokkal vagy hálókkal (2 nemzetség, 15 faj).[12]
  • Minakatellidae – Termőteste szesszilis. Kapillítiuma csőszerű, üreges, szinte sima (1 nemzetség, 1 faj).[12]
  • Trichiidae – Termőteste lehet szesszilis vagy tönkös. Kapillítiuma cső alakú, üreges, spirálokkal és néha tüskékkel rendelkezik. Ez néha halvány, és a kapillítium teljesen simának tűnhet (6 nemzetség, 81 faj).[12]

Leontyev et al. 2 családban 8 nemzetséget különböztetett meg: az Arcyodest az Arcyriába, a Cornuviát, a Metatrichiát és az Oligonemát a Trichiába sorolta. Előbbi lehetséges tagja továbbá az Arcyriatella, utóbbié a Calonema.[2]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 Macbride, T.H.. The North American slime-moulds, 2nd, 237. o. (1922) 
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 Leontyev DV, Schnittler M, Stephenson SL, Novozhilov YK, Shchepin ON (2019). „Towards a phylogenetic classification of the Myxomycetes”. Phytotaxa 399 (3), 209. o. DOI:10.11646/phytotaxa.399.3.5. ISSN 1179-3163. 
  3. 3,00 3,01 3,02 3,03 3,04 3,05 3,06 3,07 3,08 3,09 3,10 Fiore-Donno A, Clissmann F, Meyer M, Schnittler M, Cavalier-Smith T (2013). „Two-gene phylogeny of bright-spored myxomycetes (slime moulds, superorder lucisporidia)”. PLoS One. 
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 4,6 4,7 szerk.: Stephenson SL, Rojas C: Chapter 7 - Taxonomy and Systematics: Current Knowledge and Approaches on the Taxonomic Treatment of Myxomycetes, Myxomycetes. Academic Press, 205–251. o. (2017) 
  5. Gordh G, Headrick DH. A Dictionary of Entomology. Wallingford: CABI (2001) 
  6. 6,0 6,1 6,2 6,3 6,4 6,5 6,6 Olive, Lindsay. The Mycetozoans. New York: Academic Press (1975) 
  7. Martin GW (1960). „The Systematic Position of the Myxomycetes”. Mycologia 52, 119–129. o. 
  8. 8,0 8,1 Stephenson SL (2011). „From morphological to molecular: studies of Myxomycetes since the monograph of Martin and Alexopoulos” 50, 21–34. o, Kiadó: Fungal Diversity. 
  9. Martin GW, Alexopoulis C. The Myxomycetes. Iowa City: University of Iowa Press (1969) 
  10. Fiore-Donno AM (2005). „Higher-order phylogeny of plasmodial slime molds (Myxogastria) based on elongation factor 1-a and small subunit rRNA gene sequences”. J Eukaryot Microbiol 52, 201–210. o. 
  11. 11,0 11,1 Leontyev DV, Schnittler M.szerk.: Stephenson SL, Rojas C: Chapter 3: The Phylogeny of Myxomycetes, Myxomycetes. Academic Press, 83–106. o. (2017) 
  12. 12,0 12,1 12,2 12,3 12,4 12,5 Stephenson SL (2008). „Myxomycete diversity and distribution from the fossil record to the present” 17, 285–301. o, Kiadó: Biodivers Conserv. 
  13. 13,0 13,1 Alexopoulos, C.. Introductory Mycology. John Wiley & Sons, Inc (1979). ISBN 9780471022145 
  14. 14,0 14,1 Heherson N et al. (2017). „Speciation in progress? A phylogenetic study among populations of Hemitrichia serpula (Myxomycetes)”. PLoS One 12, 1–14. o. 
  15. 15,0 15,1 15,2 Dorfelt H et al. (2003). „The oldest fossil myxogastroid slime mold” 107, 123–126. o, Kiadó: Mycological Research. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trichiales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk