Ágyú (heraldika)
| ágyú | |
.svg) | |
| Brjanszk 1781-es címere ágyúval és ágyúgolyókkal | |
| Névváltozatok | |
| Magyarul | |
| álgyu,[1] löveg,[2] csatakígyó, tarack,[3] pattantyú, löveg; siska,[4] falkony <kisebb (faltörő) ágyúfajta>,[5] löveg, kártány,[6] mozsár bomba (Bp. enc. 31), várvívó nagy badzsaluska ágyú,[7] fa-ágyu: petarda, exostra, impetarda.[8] mozsár-ágyú: mortarium, pyrobolum PP. carcama, cartua PPBl. [mörser],[9] "Seregbonto
mosár álgyu: bombarda" [ignivomus; feuerspliend, seregbontó];[10][11] haubic;[12] hofnica[13][14]
| |
| Más nyelveken | |
| de: Geschütz, Kanone,[15] (it: bombarda, de: Bombarde, fr: bombarde, en: bombard, pl: bombarda,[16] | |
| Rövidítések jelentése |
Az ágyú a címerképek közé tartozó heraldikai jelkép.
Az ágyúhasználat kezdetei
Az ágyú kezdetben a várostromnál használt tűzfegyver, a falak megbontására, később az ellenfél hadrendjének szétzilálására is alkalmazták a csatatéren. Ezáltal egy új fegyvernem, a tüzérség került bevezetésre a hadviselésben és a hadihajókat is ágyúkkal szerelték fel. Elterjedését a puskapor felfedezése, majd európai gyártása tette lehetővé. Ezért főleg a holt heraldika korától kezd feltűnni a címereken.
Az ágyú mint címerkép
A brandenburgi von Brösigke család címerében gyógyszerészmozsár (de: Apothekermörser) látható, mert ezt a családot a 13. században a puskapor feltalálásáért nemesítették meg, és a többi német címerben látható mozsár is általában edény és nem löveg. Mozsárágyú (németül: Mörser, militarische Mörser) van viszont a Luckner grófok címerében. Az ágyú különösen az orosz és a svéd, valamint a napóleoni heraldikában fordul elő, Közép-Európában viszonylag ritka, mint címerkép. Inkább csak a címer külső díszei közé tartozó trófea része, ahol a pajzs alatt a hanyatló heraldikában a többi fegyverrel együtt gyakran szerepelnek ágyúk és felhalmozott ágyágolyók is, a címerviselő hadi érdemeinek kifejezésére. Modern ágyúcsövek láthatók az 1864-es, 1866-os, 1870-71-es háborúkban megnemesített porosz tüzértisztek címereiben.
Jegyzetek
- ↑ (M. nyelvtört. I. 27.)
- ↑ (Nagy Iván V. 347.)
- ↑ 3,0 3,1 (Zolnay 1977. 237.)
- ↑ (TESz III. 548.)
- ↑ (TESz. I. 836.)
- ↑ (TESz II. 391.)
- ↑ Nagy László: Az erős fekete bég Nádasdy Ferenc. Budapest, 1987. 220. l.
- ↑ A fa agyuvall kitt Petárdának hínak, Gyeornek a Kapuját bé leovék" [Pethő Gergely: Magyar krónika. Pécs 1660. 257. l.]
- ↑ "Sugár sereg bontó mosár ágyukból (bombardis) leoveoldeozvén" [Amos Comenius: Janua linguae Latinae reserata aurea, in hung. lingvam translate per Stephanum Beniamin Szilágyi. Kolozsvár 1673. 149. l. (1. kiadás 1634.)] (M. nyelvtört. 29. l.);
- ↑ [Major Márton: Latin-magyar szótár. 1647. 112. l.]
- ↑ "Álgyukat, taraczkot, szám nélkül való szakállosokat, egy jó sereg-bontót [bombarda] is elvitt." (Történelmi Tár VI. 146. l.) (M. nyelvtört. I. 279-280. l.)
- ↑ 1626: "Öreg faltörő, melyet szegény úr Galgóczon öntetett; új habicz, kit szegény úr Galgóczon öntetett" [Századok 42: 131. l.]
- ↑ 1462: 'középkori lövegfajta'
- ↑ (cs: houfnice, de: Haubitze); cseh eredetű szó, magyar megfelelője a tarack. (TESz. II. 75., I. 129.)
- ↑ (TESz. III. 135., I. 108.)
- ↑ (TESz II. 969., I. 337.)
Irodalom
Domokos György: Ágyúk, várak, leltárak, avagy írott források alapján a magyarországi tüzérségről. Pataki Réfászeti Híradó. (I. évf.) 2007/5,[1] 2007/6,[2] 2007/7-8 [3]