| 1,3-Ciklohexadién
|
|
 |
|
| IUPAC-név |
Ciklohexa-1,3-dién
|
| Más nevek |
1,3-ciklohexadién, 1,2-dihidrobenzol, 1,3-CHD
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
592-57-4
|
| PubChem |
11605
|
| ChemSpider |
11117
|
| ChEBI |
37610
|
| RTECS szám |
GU4702350
|
|
|
| InChI |
|---|
| 1/C6H8/c1-2-4-6-5-3-1/h1-4H,5-6H2 |
|
| InChIKey |
MGNZXYYWBUKAII-UHFFFAOYSA-N
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
C6H8
|
| Moláris tömeg |
80,13 g/mol
|
| Megjelenés |
színtelen folyadék
|
| Sűrűség |
0,841 g/cm³
|
| Olvadáspont |
−98 °C
|
| Forráspont |
80 °C
|
| Veszélyek
|
| EU osztályozás |
Gyúlékony (F)
|
| R mondatok |
R11
|
| S mondatok |
S9 S16 S29 S33
|
| Lobbanáspont |
26 °C (zárt térben)
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
Az 1,3-ciklohexadién a cikloalkének közé tartozó rendkívül gyúlékony, színtelen folyadék. Törésmutatója 1,475 (20 °C, D).
Hidrogéntranszfer reakciókban hidrogéndonorként használható, mivel benzollá és hidrogénné történő átalakulása exoterm (a hidrogénezési hők alapján gázállapotban mintegy 20 kJ/mol).[1][2]
A benzolhoz képesti viszonylagos instabilitás ellenére az 1,3-ciklohexadién szerkezet több természetes vegyületben is megtalálható, ilyen például az α-terpinén.
Az 1,4-ciklohexadiénnel összehasonlítva az 1,3-ciklohexadién 1,6 kJ/mol-lal stabilabb, részben a konjugált kettős kötések miatt.[3]
Kapcsolódó szócikkek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Cyclohexadiene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
