Agino Selo (Banja Luka)
| Agino Selo | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 453 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 9,8 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 508 m |
| Terület | 46,21 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 33′ 57″, k. h. 17° 11′ 31″44.565800°N 17.191900°EKoordináták: é. sz. 44° 33′ 57″, k. h. 17° 11′ 31″44.565800°N 17.191900°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Agino Selo témájú médiaállományokat. | |
Agino Selo (szerbül: Агино Село), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 23, közúton 36 km-re délre, az Orbásztól keletre, a Čemernica-hegység lábánál és nyugati lejtőin, 220-1100 méteres magasságban fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 1077 | 449 |
| Bosnyák | 2 | 0 |
| Horvát | 2 | 4 |
| Jugoszláv | 5 | 0 |
| Egyéb | 20 | 0 |
| Összesen | 1106 | 453 |
Története
A falut egykor Agićinek hívták, mely nevet a török uralom idején kapta. A hagyomány szerint egykor egy aga élt itt. A térség 1528-ban került az Oszmán Birodalom fennhatósága alá, és az újonnan alapított Zmijanje náhije része lett. A török uralom idején a szerbeknek tilos volt istentiszteleti helyeket építeni, ezért az istentiszteletet a szabad ég alatt vagy egy eldugottabb helyen végezték. Később is csak fatemplomot építhettek. A mai Agino Selo-i Istenanya Lepele templom már az oszták–magyar uralom alatt, 1886-ban ugyanott épült, ahol egykor a fatemplom állt.[4] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 80 háztartása, 628 ortodox és 112 muszlim lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó Agići Srpski településen 100 háztartást és 700 ortodox lakost, Agići Turski településen 39 háztartást és 220 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 155 háztartása és 853 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, ahol a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás
A falu első iskolája 1950-ben nyílt meg Népi Általános Iskola néven. Tekintettel arra, hogy nem volt saját épülete, az órák egy bérelt helyiségben zajlottak. A szerény körülmények miatt a tanárok nem sokáig maradtak meg itt. A tanulókat hét-tizenkét éves korig járatták ide, többnyire fiúkat. A jelenlegi Agin Selo-i iskola, amely a helyiek önkéntes munkájával és az állam anyagi támogatásával épült, 1959-ben fogadta első diákjait. 1983-tól az Agin Selo-i iskola „Rade Vranješević” nevét viselte, ma a Krupa na Vrbasu-i „Vojislav Ilić” általános iskola területi iskolája.[4]
Nevezetességei
- A Boldogságos Szűz Mária Lepele templom a szerb ortodox egyház Banja Luka-i Eparchiájához tartozik. A templomot 1886-ban építették, és 2015-ben újították fel és szentelték fel. A bočaci plébániához tartozik.[8]
- Babin Greb – késő középkori temető maradványai 8 fennmaradt stećakkal, melyek közül kettőnek félhold és rozetta díszítése van.[9]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ 3,0 3,1 Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ 4,0 4,1 Može li Agino selo postati Radovo?. mojabanjaluka.info . (Hozzáférés: 2025. január 13.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 152. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
- ↑ ШЕМАТИЗАМ III Српска православна Епархија бањалучка 2015. academia.edu . (Hozzáférés: 2025. január 11.)
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
További információk
