Aginszkoje (Bajkálontúli határterület)
| Aginszkoje | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 687000 | ||
| Körzethívószám | 30239 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 841 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+9, jakutszki idő | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Aginszkoje
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″51.111944°N 114.535833°EKoordináták: é. sz. 51° 06′ 43″, k. h. 114° 32′ 09″51.111944°N 114.535833°E | |||
| Aginszkoje weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aginszkoje témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Aginszkoje (oroszul: Агинское) 1959 óta városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen; azon belül az Aginszkojei Burját körzetnek, valamint az annak részét képező Aginszkojei járásnak is székhelye. Az Aginszkojei Burját körzet kulturális és közigazgatási központja.
Elhelyezkedése
Az Aga (az Onon mellékfolyója) bal partján, Csitától 153 km-re délkeletre, az A-350 jelű autóút mentén helyezkedik el. A legközelebbi, 36 km-re lévő vasútállomás Mogojtujban van.
Története
A település 1781 előtt kezdett kialakulni, amikor az egyébként nomád életmódot folytató burjátok néhány állandó jurtát – igazgatási központként – az Aga folyó mentén állítottak fel. A 19. század végén a településtől kb. 35 km-re épült ki a vasútvonal, ami a sztyeppe életét is fokozatosan megváltoztatta. 1930-ban tanítóképző technikum alakult, első évfolyamát tíz fő végezte el (1933-ban). Az intézményt többször átszervezték, átnevezték, de jogutódja jelenleg (a 2010-es évek végén) is működik.[2] Itt van a 2004-ben kialakított tájvédelmi körzet (Aginszkaja sztyep) igazgatósága. A körzetet az Aga és az Onon közötti sztyeppek, szikes puszták természetes növényzetének megőrzésére, ill. visszaállítására, állatvilágának védelmére hozták létre.[3]
Népessége
Jegyzetek
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Isztorija kolledzsa (Aginszkij pedagogicseszkij kolledzs. Hozzáférés: 2018-03-20)
- ↑ Zabajkalje velikolepno (Hozzáférés: 2018-03-20)
- ↑ A 2002-es népszámlálás adatai. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
Források
- Aginszkoje (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
- Isztorija (orosz nyelven). Poszjolok Aginszkoje. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
