Az alveoláris, zöngés zárhang egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) az alveoláris mellett a dentális és a posztalveoláris zöngés zárhangot is d jellel jelöli (bár a d̪ jellel meg lehet különböztetni a dentális formáját, vö. dentális, zöngétlen zárhang). X-SAMPA-jele szintén d. Az alveoláris, zöngés zárhangot a magyar nyelvben ugyancsak a d betű jelöli.
Jellemzői
Az alveoláris, zöngés zárhang jellemzői:
- Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
- Képzéshelye alveoláris, ami annyit tesz, hogy a fogmedernél jön létre a nyelv hegyével vagy elejével; ezt apikális, ill. laminális képzésmódnak hívják. (Az apikális képzésmód egyebek mellett az angolban fordul elő, míg a laminális többek közt az újlatin nyelvekre jellemző.)
- Zöngésségi típusa zöngés, így a képzése során rezegnek a hangszalagok.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
Változatai
Előfordulása
Jegyzetek
- ↑ Gussenhoven (1992:45)
- ↑ Soderberg & Olson (2008:210)
- ↑ Okada (1991:94)
Irodalom
- Gussenhoven, Carlos (1992), "Dutch", Journal of the International Phonetic Association 22 (2): 45–47, DOI 10.1017/S002510030000459X
- Maddieson, Ian (1984), Patterns of Sound, Camebridge University Press
- Okada, Hideo (1991), "Phonetic Representation:Japanese", Journal of the International Phonetic Association 21 (2): 94–97
- Soderberg, Craig D. & Olson, Kenneth S. (2008), "Indonesian", Journal of the International Phonetic Association 38 (2): 209–213
A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
|
A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
|
Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
|
Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
|
* A jel nincs definiálva az IPA-ban.
|