Ambrus Sándor (katolikus pap)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ambrus Sándor
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
nem ismert
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • egyházi író

Ambrus Sándor (Csákvár, 1807. – Pátka, 1868. február 23.)[1] magyar katolikus pap, Csákvár kerületi esperes, iskolafelügyelő, vallástudományi író.

Élete

1833-ban szentelték pappá; plébános lett Csákberényben 1842-ben, esperes 1850-ben; később Pátkára helyezték át, ahol haláláig tevékenykedett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a zalai nemzetőrök Kisfaludy Móric őrnagy parancsnokságával a Pátkán fosztogató horvátokat a faluból kiűzték, a falu lakói pedig megtámadták a tüzérség, majd a huszárok elől menekülő horvátokat. A horvátok erre feldúlták a falut és Ambrus Sándor lelkészt 28 másik lakossal együtt elhurcolták; őket a szeptember 30-án megkötött fegyverszünetet követően szabadon engedték.[2] Halálát légcsősorvadás és szívtúltengés okozta.[1]

Munkái

  1. Értekezés a hittanító, iskolaigazgató és kerületfelügyelői hivatalról. Székesfehérvár, 1841
  2. Sz. István első magyar király érdemei. Székesfehérvár. 1843

A „budapesti növendék-papság Munkálatai” I. kötetében 1833-ban lefordította két társával Justinus vértanú első apológiáját.

Jegyzetek

Források

További információk

  • Fejér Megyei Hírlap, 2018. szeptember 28.