Andrássy Ilona (Batthyány Lajosné)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Andrássy Ilona
Született1858. május 21.[1][2]
Petronell-Carnuntum
Elhunyt1952. április 2. (93 évesen)[1][2]
Polgárdi
Állampolgárságamagyar
HázastársaBatthyány Lajos (1883. június 22.)
Gyermekei
SzüleiKendeffy Katinka
Andrássy Gyula
Foglalkozásaarisztokrata
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Andrássy Ilona (egyértelműsítő lap)

Gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Ilona (Petronell, 1858. május 21. – Polgárdi, 1952. április 2.) az Erzsébet-rend első osztálykeresztjével kitüntetett császári és királyi palotahölgy; a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének alapítóelnöke, az Országos Tulipánkert Szövetségének alapítótagja, az Országos Háziipari Szövetség alapítóelnöke.

Származása

Apai ágon a székely származású gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család betléri főág tőketerebesi oldalágának leszármazottja. Anyai ágon a szintén székely származású gróf malomvizi Kendeffy család leszármazottja. A családon belül használt beceneve „Lonki” volt.[3]

Élete

Az alsó-ausztriai Petronellben született, 1858. május 21-én. Édesapja, gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula, aki korábban Zemplén vármegye főispánja, később pedig az Osztrák–Magyar Monarchia miniszterelnöke, majd közös külügyminisztere lett; édesanyja gróf malomvizi Kendeffy Katinka volt. Édesapja miniszterelnökké megválasztását követően a család a budai Sándor-palotába költözött. Anyja megbízásából neveléséről Mary Elisabeth Stevens angol nevelőnő gondoskodott, akinek korabeli levelezéseiből a közelmúltban forráskötetet adtak ki.[4] Hajadon lányként mozgalmas társasági életet élt. Egy leírás szerint Otto von Bismarck német kancellár azt szerette volna, hogy az egyik fia nőül vegye Ilonát; illetve kérője volt Milán szerb király is.[5] Végül a budapesti egyetemi templomban házasodott meg 1882. június 23-án gróf németújvári Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök és vértanú unokájával, gróf németújvári Batthyány Lajossal, aki 1883-ban Győr vármegye főispánja lett, majd 1892 és 1896 között Fiume kormányzója volt. Házasságuk első éveiben a család ikervári kastélyában éltek. A párnak két gyermeke született:

  1. gróf németújvári Batthyány Emanuela Katalin Borbála Ilona, „Emma” (Ikervár, 1883. április 10. – Curitiba, 1964. december 13.). 1. férje: gróf cserneki és tarkeői Dessewffy Emil; 2. férje: Franz zu Hohenlohe–Waldenburg–Schillingfürst herceg
  2. gróf németújvári Batthyány Gyula Lajos Ádám Géza (Ikervár, 1887. május 10. – Budapest, 1959. január 20.). Felesége: gróf nagykárolyi Károlyi Zsuzsanna

Édesapja miniszterelnöki hivatala alatt közeli, bizalmas kapcsolatot ápolt a Habsburg-uralkodócsaláddal. Édesanyja halálakor Erzsébet magyar királyné személyes hangvételű táviratban fejezte ki együttérzését családjuk számára.[6] Élete során számos társadalmi szerepvállalást tett. 1904-ben a International Council of Women (ICW) magyarországi alosztályaként megalapította a Magyarországi Nőegyletek Szövetségét (MNSZ), amelynek elnöke volt. Osztotta a modern feminista eszméket és elnöklése alatt is a dolgozó és hátrányos helyzetű nőkön igyekezett segíteni.[7] 1906-ban alapítótagja volt az Országos Tulipánkert Szövetségnek, amely szövetség célja a hazai termékek és magyar népművészet pártolása volt. 1909-ben Benczúr Gyulánéval karöltve megalapította az Országos Magyar Háziipari Szövetséget (OMHSZ), amelyben társelnökséget vállalt, és amely szövetség célja szintén a hazai kézműipar megerősítése volt. Érdemeikhez soroljuk a matyó minta népszerűsítését.[8][9] A műgyűjteményeiről híres gróf Andrássy családhoz hasonlóan a magyar művészettörténetben is jelentős szerepet töltött be: támogatta Lotz Károly festőművészt,[10] modellt ült Vaszary Jánosnak. Fia, Batthyány Gyula gróf maga is festőművész lett. Polgárdiban, 1952. április 2-án hunyt el végelgyengülésben.[11]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 Darryl Roger Lundy: The Peerage (English nyelven)
  2. ↑ 2,0 2,1 Leo van de Pas: Genealogics (English nyelven), 2003
  3. ↑ Pallavicini–Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak. Kitelepítési és 1956-os napló. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018. 318.
  4. ↑ Lásd Schmal Alexandra: Levelek az Andrássy-házból (1864-1869). General Press, Budapest, 2007.
  5. ↑ Gróf Vay Sándor: Az Andrássyak. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Utolsó letöltés: 2023. április 8.
  6. ↑ Pesti Hírlap, 1896. május 17., 18. évfolyam, 136. szám. 13.
  7. ↑ Sebestyénné Stetina Ilona: Gróf Batthyány Lajosné, Andrássy Ilona grófnő. In: Nemzeti Nőnevelés, 27. évfolyam, 7-8. füzet. Az Erzsébet-Nőiskola Tanári Testülete, Budapest, 1906. 322–329. Utolsó letölés: 2023. április 8.
  8. ↑ Fejős Zoltán: A népművészet divatjának első korszaka. In: Jankovics József–Kósa László–Nyerges Judit–Seidler, Wolfram (szerk.): A magyar nyelv és kultúra a Duna-völgyében II. Kapcsolatok és kölcsönhatások a 19-20. század fordulóján. Die ungarische Sprache und Kultur im Donauraum II. Beziehungen und Wechselwirkungen an der Wende des 19. und 20. Jahrhunderts. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, Budapest–Bécs, 1991. 849.[1]
  9. ↑ Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 2001. 36.
  10. ↑ Műcsarnok, 2. évfolyam, 10. szám. 131. Utolsó letöltés: 2023. április 8.
  11. ↑ Gróf Andrássy Ilona halotti anyakönyvi bejegyzése, Polgárdi halotti anyakönyv, 14/1952. folyószám. FamilySearch.org. Utolsó letöltés: 2023. április 8.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Andrássy_Ilona_(Batthyány_Lajosné)&oldid=761409”