Bánffy György (1845–1929)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Bánffy György
Született1845. június 12.[1]
Kolozsvár
Elhunyt1929. november 16. (84 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
HázastársaAz adatok szerializációja sikertelen
GyermekeiBánffy Miklós
SzüleiBánffy Miklós
Foglalkozásapolitikus
Tisztségea magyar főrendiház tagja (1895–)
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy György témájú médiaállományokat.

Losonci gróf Bánffy György (Kolozsvár, 1845. június 12.Kolozsvár, 1929. november 16.[2]) erdélyi főnemes, képviselő, főrendházi tag.

Élete

A losonci Bánffy család sarja. Apja, losonci gróf Bánffy Miklós (1801–1894), császári és királyi kamarás, főpohárnokmester, anyja iktári gróf Bethlen Katalin (1814–1871), a fejedelmi család utolsó sarja volt. Apai nagyszülei losonci báró Bánffy Pál (1762–1828), császári és királyi gránátos főhadnagy és felcsúti Gányi Erzsébet (1767–1831) voltak. Bánffy György képviselő, majd 1895-től a főrendiház tagja, 1867-től aranysarkantyús vitéz, 1892-től kamarás, 1896-tól valóságos belső titkos tanácsos volt, majd a királyi főajtónálló-mesteri cím viselője. Alapítója a Heraldikai és Történelmi Társulatnak és az Iparművészeti Múzeumnak, 30 esztendőn keresztül az erdélyi református egyházkerület főgondnoka. 1903-ban családi levéltárát az Erdélyi Múzeumban helyezte el. Az országos hírű bonchidai Bánffy-uradalomban rendezték gyakorta a járási mezőgazdasági kiállításokat, borai 1879-ben az erdélyi borok párizsi kiállításán dicsérő oklevelet nyernek. Ménese messze földön híres volt.

Házassága és leszármazottjai

Felesége báró Bánffy Irma az ősi főúri családnak aránylag távoli ágából származott. A házasságukból született:

Jegyzetek

Források