Balogh Jenő (politikus)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Balogh Jenő
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1913. január 4. – 1917. június 15.
ElődSzékely Ferenc
UtódVázsonyi Vilmos

Született1864. május 14.
Devecser
Elhunyt1953. február 15. (88 évesen)
Az adatok szerializációja sikertelen
PártNemzeti Munkapárt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Jenő témájú médiaállományokat.

Köveskáli Balogh Jenő Ferenc (Devecser, 1864. május 14.Budapest, 1953. február 15.) magyar jogász, politikus, miniszter.

Családja és származása

A Zala vármegyei református nemesi származású köveskáli Balogh család sarja. Apja köveskáli Balogh Gábor (18231908), ügyvéd, 1848-as honvéd főhadnagy, Győr vármegye törvényhatósági bizottsági tag,[1][2] anyja nagyúri Szentmihály Etelka (18351914).[3][4] Az anyai nagyszülei nagyúri Szentmihály Ferenc, földbirtokos, és Laky Mária voltak.[5]

Házassága és leszármazottjai

1897. április 20-án Budapesten,[6] feleségül vette a nemesi származású nyéki Németh Mária Berta (Pozsony, 1864. augusztus 24.Budapest, 1956. május 3.) kisasszonyt,[7][8] akinek a szülei nyéki Németh Lajos (18381905), a királyi kúria bírája, a Szent István rend lovagja,[9] és olgyai Olgyay Erzsébet (18451897) voltak.[10] Az apai nagyszülei nyéki Németh Károly (18111898), hites ügyvéd, Pozsony vármegye törvényszéki bírája, Pozsony szabad királyi városának 1858/49-ben és 1860/61-ben polgármestere és Pozsony szabad királyi városának 1865/68-ki koronázási országgyűlésen képviselője,[11] és nemes Pallaghy Eufrozina (18151896) voltak. [12] Az anyai nagyszülei olgyai Olgyay Miklós (18051898), Pozsony vármegye 1832-1849. főszolgabirája, megyei és királyi törvényszéki bíró,[13] és Gudits Mária (18171848) voltak.[14] Frigyükből egy fiú- és egy leánygyermek érte el a felnőttkort.

Élete

A győri akadémián kezdte jogi tanulmányait, majd a berlini és Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. 1888-tól a budapesti tudomány egyetem magántanára lett, ez idő alatt számos büntetőjoggal kapcsolatos könyvet írt. 1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban. Ezt a tisztséget a Lukács-kormányban is megtartotta. 1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után kinevezték igazságügyi miniszternek. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak 1917-es bukásáig, ekkor neki is távoznia kellett. Távozásával a politikai élettől is végleg visszavonult. 1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920 és 1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940-1943 között másodelnökeként tevékenykedett. Egyúttal 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt.

Válogatott művei

Jegyzetek

Források

További információk