Cickafark (növénynemzetség)
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges cickafark (Achillea millefolium)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cickafark témájú médiaállományokat és Cickafark témájú kategóriát. |
A cickafark (Achillea) az őszirózsafélék (Asteraceae) egyik nemzetsége több, a népi gyógyászatban Magyarországon régóta ismert drognövénnyel: közönséges cickafark (A. millefolium), mezei cickafark (A. collina), jószagú cickafark (A. filipendulina). Rendkívül változatos rokonsága révén a cickafark a különösen sokat kutatott növénycsoportok közé tartozik: sejttani, genetikai módszerekkel és szövetátültető (transzplantációs) kísérletekkel is nagyon behatóan vizsgálták. E vizsgálatok alapján jól áttekinthető a nemzetség fajainak és kialakulásának folyamata, abban a környezeti viszonyok szerepe.
Hatóanyagai
A felsorolt cickafarkfajok illatát és gyakran a kesernyés ízét az illóolajok és laktonok okozzák. A laktonok egy része jellegzetes azulogén vegyület, amiből vízgőzzel desztillálva kékes színű, kamazuléntartalmú illóolajat vonnak ki. A nemzetség összesen mintegy száz fajt számlál, de ezek közül legismertebb a közönséges cickafark – olyannyira, hogy amikor a köznyelvben cickafarkról beszélünk, vagy akár a lexikális hivatkozásokban is a 'cickafark' kifejezés szinte mindig a közönséges cickafarkra utal.
Felhasználása
A közönséges és mezei cickafark teája különféle női bajokra és hólyagproblémákra is jó.
Rendszerezés
- Achillea abrotanoides
- Achillea aegyptiaca
- Achillea ageratifolia – ezüstlevelű cickafark,[1] csipkés cickafark[1]
- Achillea ageratum – nyugati cickafark[1]
- Achillea albicaulis
- Achillea aleppica
- Achillea alpina
- Achillea ambrosiaca
- Achillea armenorum
- Achillea asiatica
- Achillea aspleniifolia – sziki cickafark[1]
- Achillea atrata – feketés cickafark[1]
- Achillea aucheri
- Achillea barbeyana
- Achillea barrelieri
- Achillea biebersteinii
- Achillea biserrata
- Achillea brachyphylla
- Achillea bulgarica
- Achillea cartilaginea – porcoslevelű cickafark[1]
- Achillea chamaemelifolia
- Achillea chrysocoma – Frivaldszky-cickafark[1]
- Achillea clavennae – ezüstös cickafark,[1] keserű cickafark[1]
- Achillea clusiana – Clusius-cickafark[1]
- Achillea clypeolata – balkáni cickafark[1]
- Achillea coarctata – tömött cickafark,[1] selymes cickafark[1]
- Achillea collina – mezei cickafark[1]
- Achillea conferta
- Achillea cretica – krétai cickafark[1]
- Achillea crithmifolia – hegyvidéki cickafark,[1] hegyközi cickafark[1]
- Achillea cucullata
- Achillea decolorans
- Achillea depressa
- Achillea distans – nagy cickafark,[1] ritkás cickafark[1]
- Achillea erba-rotta – alpesi cickafark[1]
- Achillea falcata
- Achillea filipendulina – jószagú cickafark[1]
- Achillea fraasii
- Achillea fragantissima
- Achillea goniocephala
- Achillea grandifolia – bolgár cickafark[1]
- Achillea grandiflora
- Achillea griseovirens
- Achillea gypsicola
- Achillea holosericea
- Achillea × horanszkyi – Horánszky-cickafark[1]
- Achillea huteri
- Achillea impatiens
- Achillea javorkae – Jávorka-cickafark[1]
- Achillea × kellereri – Kellerer-cickafark[1]
- Achillea kotschyi
- Achillea latiloba
- Achillea x lewisii
- Achillea ligustica
- Achillea lingulata – nyelvlevelű cickafark[1]
- Achillea macrocephala
- Achillea macrophylla – nagylevelű cickafark[1]
- Achillea magnifica
- Achillea membranacea
- Achillea millefolium – közönséges cickafark[1]
- Achillea mongolica
- Achillea monocephala
- Achillea moschata – illatos cickafark[1]
- Achillea multifida
- Achillea nana – törpe cickafark[1]
- Achillea nobilis – nemes cickafark[1]
- Achillea ochroleuca – homoki cickafark[1]
- Achillea odorata
- Achillea oxyloba
- Achillea oxyodonta
- Achillea pannonica – magyar cickafark[1]
- Achillea phrygia
- Achillea pseudopectinata
- Achillea ptarmica – kenyérbél-cickafark,[1] bolhafű, tetűfű[forrás?]
- Achillea pyrenaica
- Achillea roseo-alba
- Achillea rupestris
- Achillea santolina
- Achillea santolinoides
- Achillea schischkinii
- Achillea sedelmeyeriana
- Achillea setacea – pusztai cickafark,[1] sertelevelű cickafark[1]
- Achillea sibirica
- Achillea sintenisii
- Achillea sipikorensis
- Achillea stricta – százrétű cickafark,[1] kárpáti cickafark[1]
- Achillea sudetica
- Achillea sulpherea
- Achillea talagonica
- Achillea taygetea
- Achillea tenuifolia
- Achillea tomentosa – molyhos cickafark[1]
- Achillea tuzsonii – Tuzson-cickafark[1]
- Achillea umbellata – ernyős cickafark[1]
- Achillea vermicularis
- Achillea x wilczekiana
- Achillea wilhelmsii
Jegyzetek
- ↑ 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 1,11 1,12 1,13 1,14 1,15 1,16 1,17 1,18 1,19 1,20 1,21 1,22 1,23 1,24 1,25 1,26 1,27 1,28 1,29 1,30 1,31 1,32 1,33 1,34 1,35 1,36 1,37 1,38 1,39 1,40 1,41 1,42 1,43 1,44 Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1998. 60., 61., 290. o. ISBN 963 9121 22 3 [1999]
Források
További információk
- Sárga vagy jószagú cickafark védelme. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
