Csók István (festő)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Csók István (egyértelműsítő lap).
Csók István
1936 nyarán
1936 nyarán
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Sáregres
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
Kitüntetései
SírhelyeFiumei úti sírkert (35-1-74)
Festői pályafutása
Stílusaimpresszionizmus
Alkotott1882–1961
MestereiLua-hiba a(z) Modul:Wikidata modulban a(z) 920. sorban: Érvénytelen tulajdonság: p1066
Aki hatott ráJules Bastien-Lepage
A Wikimédia Commons tartalmaz Csók István témájú médiaállományokat.

Csók István (Sáregres, 1865. február 13. – Budapest, 1961. február 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész.

Életpályája

Csók István sírja Budapesten. Kerepesi temető: 35-1-74. Szentgyörgyi István alkotása

1865. február 13-án született a dunántúli Sáregresen. Apja népi származású, tősgyökeres iparoscsaládból való jómódú molnármester volt. Kiterjedt rokonsága, barátai, ismerősei mind a polgárosztályhoz tartoztak. István gyerekkorában véznácska, beteges volt, akit mindenki csak kényeztetett. Jómódú szülei nem iparkodtak korán munkára vagy tanulásra fogni. Budapesten kezdte 1882-ben tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban folytatta. A francia főváros tárháza volt a 19. század legjava képzőművészeti realizmusának, csatatere az impresszionisták harcainak. Csók emlékirataiban hangsúlyozza, hogy szabad akart lenni, ezért nem választotta az állami főiskolát, az Académie des Beaux-Arts-ot. Bastien-Lepage művei hatottak rá. Korai képe, az Úrvacsora, Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert, 1894-ben. A Szénagyűjtők a plein air tolmácsolója. A millenniumra a Báthory Erzsébet (1895) képpel készült. A csejtei várúrnő (abban a korban feltételezett) szadizmusának ábrázolása sok kritikát és müncheni aranyérmet hozott. Nagybányára ment, de a táj nem kötötte le. 1903-tól Párizsban hét eredményes esztendőt töltött el. Belekezdett a Műteremsarok (Ateliersarok) című képébe, melyet csak 1905-ben küldött be a párizsi Szalonba, ahol nem részesült díjazásban, pedig nagyon számított rá. E festményében jutott első alkalommal kifejezésre teljes egészében aktfestésének varázsa. 1914-ben nagy sikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. Aktábrázolásának több szép darabját ismerjük, köztük a Thámárt (1905). A párizsi éveire esnek azok a Magyarországon fogant festményei is, amelyeken a Dunántúl népének színességét ünnepelte. Álláspontja gyönyörködés volt a népélet, népviselet színességében, a fiatalság életerejében, szépségében, egészségében. Csók István a századelő koloritgazdag, ösztönös érzékkel impresszionista, elismert festője. A benyomás eleven rögzítése, tájat, tárgyakat egybefoglaló látása egyéni módon és magas színvonalon jelenik meg. Közismertek lányáról, Csók Júliáról („Züzü”)[1] és a Balatonról festett képei. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg a magyar tengerrel. Ebből megtermékenyítő szerelem lett, amelyből évtizedekig ihletet merített. Különös derű jelenik meg a Keresztapa reggelije c. képén. Ez az alkotása és a Tél a tavaszban című áll legközelebb a nagybányai stílushoz, a természet és az emberi érzelmek találkozási pontjához. Az Ernst Múzeumban, 1935-ben kiállításon mutatta be félévszázados munkásságának legjavát. Évről évre részt vett a képzőművészek szövetségének kiállításain, ahol 1951-ben búcsúzott utolsó jelentős alkotásával, a Háború és Béke című, hármas tagozatú festményével. Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep festői tanulságainak következetes oktatásával fontos szerepet töltött be. Maga is több nyarat a nagybányaiakkal töltött még fiatal művészként (1897–1901 között). Tanítványai nem felejtik meleg emberségét és segítőkészségét. 1932-ben Vaszary Jánossal együtt kényszer-nyugdíjazták baloldali tanítványainak támogatása miatt.

Családja

Csók István 1903-ban vette feleségül a Schlick-gyár főmérnökének lányát, Nagy Júliát (1882–1928).[2]

  • Egy leányuk született, Csók Júlia (Juliette,[3] „Züzü”,[4] Párizs, 1909. december 21. –1970, Tatabánya). Vida Lajos, a sáregresi református lelkipásztor felesége lett.[5]

Híres képeiből

  • „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Úrvacsora) (1890) olaj, vászon, 136,5 x 111 cm (MNG)
  • Szénagyűjtők (1890) olaj, vászon, 116 x 136 cm (MNG)
  • Árvák (1891) olaj, vászon, 120 x 135 cm (MNG)
  • Báthory Erzsébet (1895 körül) olaj, vászon, 400 x 605 cm (MNG)
  • Cserényben (1900) (népi életkép) (Szépművészeti Múzeum)
  • Tulipános láda (1910) olaj, vászon, 120 x 94 cm (MNG)
  • Tél a tavaszban (1913) olaj, fa, 64 x 80 cm (MNG)
  • Virágcsendélet (Reggeliző-asztal) ( 1913) olaj, vászon, 84 x 73,2 cm (MNG)
  • „Honni soit qui mal y pense…" (aktfestmény) 1925 olaj, vászon, 124 x 163 cm (MNG)
  • Sokác temető (1929) olaj, vászon, 66,5 x 86 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • Szivárvány a Balaton felett 1930 olaj, fa, 112,5 x 100,5 cm (MNG)
  • Keresztapa reggelije (1932) olaj, vászon, 90 x 81 cm (MNG)
  • Borospince (1944) olaj, vászon, 60 x 74 cm (magántulajdonban)

Kötetei

  • Emlékezéseim; Officina, Budapest, 1945 (Officina képeskönyvek)
  • Emlékezéseim; bev. Németh Lajos; Akadémiai, Budapest, 1990 (Egyéniség és alkotás)
  • Emlékezéseim; szerk. Révész Emese; Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2015

Társasági tagság

Emlékezete

  • A Székesfehérvár legnagyobb festménygyűjteményének helyet adó múzeumot, a Csók István Képtárat róla nevezték el.
  • Dunaharasztiban utca viseli nevét.
  • 1990 előtt egy belvárosi utca is viselte a nevét Székesfehérvárott (ma Megyeház utca).
  • Szülei cecei házában ma a Csók István Emlékmúzeum működik

Jegyzetek

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Csók_István_(festő)&oldid=461735”