Henye boroszlán
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Daphne cneorum L. | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
a Daphne cneorum subsp. arbusculoides szinonimája:
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Henye boroszlán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Henye boroszlán témájú médiaállományokat és Henye boroszlán témájú kategóriát. |
A henye boroszlán (Daphne cneorum) a boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjában a boroszlán (Daphne) nemzetségbe tartozó, Magyarországon is őshonos és védett növényfaj.
Származása, elterjedése
Jellegzetesen európai faj. Magyarországon főleg a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes, Pilis, Budai-hegység) és a Kisalföldön él.[2]
Megjelenése
Kis, elfekvő szárú, szétterülő (ezért „henye”) cserje. A földön elheverő szárak tömött párnákat alkotnak. Fiatal hajtásai pelyhesednek. A szálas-lándzsás vagy visszás tojásdad, bőrnemű levelek 1–2 cm hosszúak, 2,5–3 mm szélesek, a szélük lapos. Válluk ék alakú, a csúcsukon apró szálka nő. Felül fényes sötétzöldek, a fonákuk fénytelenül világoszöld, kékes. Fűszeres illatú, rózsaszínű vagy ciklámenpiros virágai négytagúak, a leveles hajtás csúcsán végállló, dús csomóban nyílnak. A mérgező termés bőrnemű csontár, pelyhes és sárgásbarna.
Alfajok, változatok
Némileg eltérő ökológiai igényű, mintegy 30 cm magasra fölegyenesedő szárú alfaja a Daphne cneorum ssp. arbusculoides. Természetes változatai:
- Daphne cneorum var. cantabrica Sennen & Pau
- Daphne cneorum var. glabrata D.A. Webb
- Daphne cneorum var. verlotii (Gren. & Godr.) Meisn.
Életmódja, termőhelye
Mészkedvelő örökzöld; ennek megfelelően főként a mészkő- és dolomitsziklagyepekben, valamint a meszes homoktalajokon fordul elő. A törzsváltozat (Daphne cneorum ssp. cneorum) Magyarországon leginkább a dolomithegyek északi, füves lejtőin, dolomitos és meszes sziklagyepekben, bokorerdőkben nő — a nyugati határszélen az erdei fenyvesekben, kivételesen homokbuckákon is felbukkanhat. A vastag tőből mereven felegyenesedő, 10–20 cm magas szárú (Daphne cneorum ssp. arbusculoides) (Tuzson) Soó éppen ellenkezőleg, a mészkerülő gyertyános–tölgyesek és cseres tölgyesek aljnövényzetében fordul elő. A zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti – Brometum pannonici) egyik jellemző faja. Rendszeresen megjelenik az alpesi sziklagyepekben. Virágai áprilistól májusig nyílnak. Erősen mérgező és védett!
Felhasználása
Dísznövényként nagy kultusza van Svájcban, ahol magról szaporítják. Napos, illetve félárnyékos sziklakertekbe ültethető.
Etimológia
A növény tudományos nevének generikus része Daphné görög nimfára utal.[3]
Jegyzetek
- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928
Források
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 10.
- Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 161–162. ISBN 963-05-7847-6
- Terra Alapítvány: Daphne cneorum L.
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 350. o. ISBN 963-05-6928-0
- Terra Alapítvány: Zárt dolomit-sziklagyep
- The Plant List
