Dohy János (növénypatológus)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk Dohy (Göllner) János fitopatológusról, a második generáció tagjáról szól. Hasonló címmel lásd még: A 3 generációs híres mezőgazdász Dohy (Göllner) János család (egyértelműsítő lap).
Dohy (Göllner) János
SzületettGöllner János
1905. október 19.
Kolozsvár
Elhunyt1990. március 6. (84 évesen)
Mosonmagyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaSzékely Lujza
Gyermekeihárom gyermek:
Dohy János, Dohy Mária Lujza, Dohy Attila
SzüleiGöllner János (id.)
Foglalkozásafitopatológus,
pedagógus
Tisztségeegyetemi tanár
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1990)
SírhelyeMosonmagyaróvár
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohy (Göllner) János témájú médiaállományokat.

Dohy (Göllner) János, ifjabb (született: Göllner János,[1] Kolozsvár, 1905. október 19. – Mosonmagyaróvár, 1990. március 6.) Széchenyi-díjas fitopatológus, mezőgazdasági akadémiai, főiskolai, majd egyetemi tanár.

Családja, tanulmányai

Apja, idősebb Göllner János (1871-1942) a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia műszaki tanszékvezető tanára, aki Erdély elcsatolása miatt[2] családjával Kolozsvárról Debrecenbe menekült ahol a műszaki tanszéket vezette. Fiuk, Dohy (szül. Göllner) János (1905-1990) édesanyja dobay Dobay Olga költő, újságíró, zenetörténész volt[3]. A háborúban megapadt debreceni tanári kart kassai és kolozsvári menekült tanárokkal egészítették ki, így idősebb Göllner Jánost kinevezték a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémia[4] műszaki tanszékének vezetőjévé, ahol ifj. Sporzon Pállal és Erdei Jánossal látták el a mezőgazdasági gépészet oktatását. Ifjabb Göllner János középfokú tanulmányait a debreceni piarista gimnáziumban végezte, ezután a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémián[4] tanult tovább, 1926-ban szerzett gazdász diplomát, majd a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen[4] doktorált Soó Rezső professzornál „summa cum laude” minősítéssel.

Pályafutása

Először a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémia növénytermesztési intézetében, majd növényvédelmi tanszékén fizetés nélküli gyakornokként dolgozott. 1929–1932 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára helyezték. 1932 őszétől ismét Pallagon, 1938-tól már kinevezett rendkívüli tanárként oktatott. Megnősült, feleségével, Székely Lujzával három gyermekük született: János, Mária és Attila. Dohy János (1934-2002) később neves agrármérnök, állatgenetikus lett, leányuk, Dohy Mária kertészmérnök, harmadik gyermekük, Attila geodéta.[5] 1940-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia növénytani és növényegészségügyi tanszékének szervezésével és vezetésével bízták meg. A háborús események miatt 1944 őszén, az egyetem átköltöztetésével egyidejűleg, családjával Keszthelyre került, és 1946 őszéig az akadémián, később főiskolán alkalmazták nyilvános rendes tanárként. Itt dolgozta ki 1945/1946-ban javaslatait a növényvédelmi képzés (mai kifejezéssel: növényorvos képzés) egyetemi keretek közötti megszervezésére. 1946. szeptember 2-án az új struktúrában felállított budapesti Agrártudományi Egyetem debreceni osztályán nyilvános rendkívüli tanári kinevezéssel a növényvédelmi intézet vezetőjévé nevezték ki. 1949-ben az egyetem vidéki osztályait, így a debrecenit is, megszüntették, illetőleg a vidéki társintézményekkel együtt Budapestre vonták össze, a tanárok egy részét pedig elirányították egyéb kutatóhelyekre. Vallásossága miatt nem kerülhetett be az egyetemre, ezért a kisvárdai Növénynemesítő Telep burgonyakórtani laboratóriumának vezetői posztjába helyezték, ahol a burgonya gombás betegségeire vonatkozó és rezisztencia-nemesítési kutatásokat vezetett. 1954-ben a mezőgazdasági akadémiák újjászervezése során került vissza tanári állásába, és 1954. július 15-én megbízták Óváron a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság Akadémia növénytani és állattani tanszékének megszervezésével, ahol a tanszékvezetői és az akadémia igazgatóhelyettesi posztját is betöltötte. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1957. február 28-án – az addigi tudományos munkásságának elismeréséül – kandidátusi oklevelet adott részére. Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartásáért, melynek során hallgatóit tiltakozó és szimpátia-menetükben elkísérte, s jelen volt a sortűz eldördülésekor,[6] tendenciózus perben, koholt vádak alapján előbb halálra, majd 10 évi börtönbüntetésre ítélték, melyből közel öt évet le is ült (1957. május 28-ától 1962. április 3-áig). Előbb vizsgálati fogságban Győrben, majd Budapesten, a Kozma utcai Gyűjtőfogházban volt, később Vácra került, majd ismét vissza a Gyűjtőbe. Magánzárka fogsága után egy kémiai laboratóriumban dolgozott, majd a Gyűjtő úgynevezett „fordítóirodáján”. Itt Kosáry Domokos, Déry Tibor, Darvas Iván és sok más kitűnő író, tudós, művész társaságában találta magát. A család számára csupán félévente engedélyeztek láthatást. Egyéni kegyelemmel szabadult 1962-ben. 1963. március 1-én a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Rinyatamási Burgonyanemesítő telepére (egykori Rinyatamási Széchenyi Vadász-kastély, Görgeteg, Somogy vármegye) vették fel műszaki ügyintézői státuszba, ugyanis '56-os múltjáért még kutatónak sem nevezhették ki. 1966-ban a Növényvédelmi Kutató Intézet[7] keszthelyi laboratóriumába került, ahol nyugdíjazásáig (1969. december 31.) előbb műszaki, majd tudományos ügyintézőként működött. Ezután még 10 évig az Agroinform külső munkatársa is volt. Rendőri felügyelet alatt élt. A Tudományos Minősítő Bizottság 1959-ben – hivatkozva a népbírósági ítéletre – megfosztotta a kandidátusi fokozattól, és illetménytől, amelyet csak 1973-ban kapott vissza. A rendszerváltást követően elsőként ő kapta meg a Széchenyi-díjat,[8] odaítéléséről még betegágyán örömmel értesült, de átvételét (1990. március 15.) már nem érhette meg. Sírja a (moson) magyaróvári temetőben található.[9]

Emlékezete

Dohy (Göllner) János emléktáblája az Óvári Gazdasági Akadémia "B" épületének falán, elhelyezve: 2015.05.30.
  • Gyermekei: János, Mária és Attila.
  • Nyugdíjba vonulása után teljes növénytani kórképgyűjteménye átkerült a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Növénytani Tanszékére.
  • A Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Növényvédelmi Tanszék és a Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Alapítvány (NOFA) „In memoriam Dohy (Göllner) János” üléssel és a Növényvédelmi Szakmai Nap eseményeivel emlékezett meg jeles kórtanos professzoráról. Munkásságát, életpályáját bemutató kiállítás egyidejűleg az egyetem aulájában Dohy (Göllner) János élete dokumentumokban címmel volt látható.
  • Az Egyetem falán emléktáblája található.
  • Emlékét Mosonmagyaróváron utcanév is őrzi.[10]

Művei

  • Göllner János: Tanulmány a dinnye anthraknozisáról. Debrecen, Magyaróvár, Kiad. Győri Hírlap Ny., 1930. 40 oldal
  • Göllner János: A tarlóhántás. Tarlóhántás – növényvédelem. In: A Gazda 1931. Mezőgazdasági szaklap. Kiadó: Nagybirtokosok, Birtokosok és Bérlők Országos Gazdasági Egyesülete – XII. évfolyam
  • Göllner János: Vizsgálatok néhány nedves- és porcsávázó szer üszögspóra-ölő hatásáról. Debrecen, Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó, 1936. 8 oldal
  • Göllner János: Az építő kisgazda. Budapest, 1936. Kiad. Pátria. 135 oldal
  • Göllner János: A diófa egyik ritka levélfoltos betegségéről. Budapest, Stephaneum Nyomda, 1937. 4 oldal
  • Göllner János: Vizsgálatok néhány nedves- és porcsávázó-szer üszögspóraölő hatásáról. Budapest, Pátria Ny., 1936. [2], 5, [1] oldal
  • Göllner János: Néhány szó a gabonafélék üszög- és rozsdabetegségéről, Kolozsvár, Kiad. Minerva, 1941. 18 oldal
  • Borus József – Dohy János – Szalay-Marzsó László: A burgonyán élő levéltetvek vizsgálata és a védekezési kísérletek. In: A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának közleményei, 1965. (24. évf.) 1-2. sz. 107-124. old.

Jegyzetek

  1. ↑ Nevét 1944-ben változtatta Dohyra apai nagyanyja után.
  2. ↑ Trianoni békediktátum, 1920
  3. ↑ Magyar életrajzi index: Dobay Olga. https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/PIM196654
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 A mai egyetem jogelődje a Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézet 1868-ban nyílt meg a Debrecenhez tartozó Pallagpusztán. 1906-ban akadémiai rangra emelték, s Magyar Királyi Gazdasági Akadémia néven működött tovább, kezdetben a keszthelyi és óvári akadémiákkal együtt három, 1942-től négy tanéves gazdasági akadémiaként. 1945-1949 között a Magyar Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar Debreceni Osztálya megnevezéssel folytatta tevékenységét. Majd 1953-ban Debreceni Mezőgazdasági Akadémia néven önálló felsőfokú képzés indult újra.
  5. ↑ Kövics Gy. – Szarukán I. – Dávid I. – Radócz L. –Tarcali G.: A Tiszántúli Növényvédelmi Fórum (TNF) negyed százada (1996 – 2021) és a kilenc Nemzetközi Növényvédelmi Szimpózium a Debreceni Egyetemen (9 International Plant Protection Symposium, IPPS at UD). pp. 128-176. In: Növényorvos képzés Debrecenben. 2021. (Tarcali G., Kövics Gy., Radócz L., szerk.) DE MÉK - Printart-Press Kft., Debrecen. http://real.mtak.hu/138352/
  6. ↑ Visszaemlékezése szerint: „Hallgatóink közül hatan vesztették életüket, 4 férfi és 2 leányhallgató. A tüzelés megszűnése után a sebesültek elsősegélyben részesítésében és elszállításában, valamint a halottak elszállításában tanártársaimmal és több hallgatóval együtt részt vettem”
  7. ↑ Gáborjányi Richard: A Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetei. Növényvédelmi Kutatóintézet. MTA Budapest 2000. 23 o. https://real-eod.mtak.hu/6753/1/Novenyvedelmi_Kutatointezet_000973501.pdf
  8. ↑ Indoklása: „Több évtizeden át az agrár felsőoktatás és a növénykórtani kutatás terén elért kiemelkedő, iskolateremtő kutatói és oktatói tevékenységéért” (az ajánlók Horn Artúr és Barabás Zoltán akadémikusok voltak).
  9. ↑ Magyaróvári temető
  10. ↑ Kimlei Péter (2022): Dohy János. Moson Megyei Életrajzi Lexikon. http://www.hgkmovar.hu/mmel/?o=szc&c=k112

Források

  • Bognár Sándor: Kellenek a példaképek. Emlékezzünk kiváló elődeinkre. 100 éve született: Dohy (ifj.  Göllner) János (1905-1990). p. 22. In: 51. Növényvédelmi Tudományos Napok. 2005. (Szerk.) Horváth J. – Haltrich A. – Molnár J.) Budapest 2005. február 22-23.
  • Bognár Sándor – Koppányi Tibor: Debrecen és a magyar növényvédelem kapcsolata. pp. 14–18. in: Kövics György (ed.) 1st International Plant Protection Symposium at DAU – Első Nemzetközi Növényvédelmi Konferencia (2. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum). Abstracts – Összefoglalók. Debrecen 1997. augusztus 18-19. 111 pp. http://real.mtak.hu/11368/1/1233274.pdf vagy http://tnf.unideb.hu/wp-content/uploads/2020/07/tnf97.pdf Archiválva 2021. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Kovács Éva: Tudományos pálya és forradalom, In: Historia, 1999. 4. szám 27-29. oldalak. Az életrajz az 1956-os Kutatóintézet Oral History Archívumában őrzött interjú, melyet Dohy János fiával, ifjabb Dohy Jánossal, az MTA rendes tagjával készítettek, illetőleg Kuroli Géza életrajzi összefoglalása – Debreceni Szemle, 1998/4. szám – felhasználásával készült

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Dohy_János_(növénypatológus)&oldid=147493”