Donáth Gyula (szobrász)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Donáth Gyula
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Pest
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Donáth Gyula témájú médiaállományokat.

Donáth Gyula, olykor Donát Gyula formában is (Pest, 1850. március 13.Budapest, 1909. szeptember 27.)[1] magyar szobrászművész.

Életpályája

Apja Donáth Simon (1812–1880)[2] ügynök volt, aki főhadnagyként szolgált az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, anyja Schreter Cecília (1814–1878)[3] volt. Művészeti tanulmányait 1867-ben Joseph Knabl irányítása alatt kezdte Münchenben, Robert Hertel vezetése alatt Drezdában folytatta, majd Hans Semper és Michael Wagmüller tanítványaként fejezte be Bécsben. 1873-tól Bécsben díszítőszobrászként működött. Őt bízták meg az 1873. évi bécsi világkiállítás főkapujának szobrászati díszítésével, majd 1880-ban visszatért Budapestre. Itt részt vett többek között az Operaház és a Vigadó szobrászati díszítésében. Az 1890-es évek elejétől kezdett síremlékeket készíteni és hamarosan a főváros legelismertebb sírkőszobrászává vált. Klasszicista, akadémikus stílus jegyében alkotott. Az 1890-es évek közepétől emlékműszobrokat is készített. Legismertebb műve a bánhidai Turul-emlékmű. Ő készíthette el az I. Ferenc József által a magyar nemzetnek ajándékozott tíz szobor egyikét, a budapesti Ferenciek terén[4] 1908-ban felavatott Werbőczy-szobrot[5] Elismert, köztiszteletben álló szobrászként halt meg 1909-ben. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Főbb művei

A Turul-emlékmű (Tatabánya)
Turul a budai várban

Jegyzetek

  1. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1913/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  2. Donáth Simon elhunyt (1880. május 5.) Magyarország és a Nagyvilág, 17. évfolyam, 18. szám
  3. Schreter Cecília halotti bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség halotti akv. 177/1878. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  4. Akkori Kígyó téren
  5. A szobrot 1945. május 6-án – mint „a korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelképpé lett Tripartitum szerzőjének szobrát” – ledöntötték

Források

További információk