Egyszarvú csillagkép
Innen: Hungaropédia
(Egyszarvú (csillagkép) szócikkből átirányítva)
| Egyszarvú csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Monoceros |
| Latin birtokos eset | Monocerotis |
| Rövidítés | Mon |
| Rektaszcenzió | 5h 55m – 8h 11m |
| Deklináció | -11° 22' – +11° 56' |
| Területe | 482 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 35 |
| Teljesen látható | északi 75°-tól déli 85°-ig |
| Legfényesebb csillag | (α Monocerotis) |
| fényessége | 3,98m |
| Szomszédos csillagképek | |
(fölötte a Kis Kutya csillagkép)
Ez a szócikk az Egyszarvú csillagképről szól, az „egyszarvú” egyéb jelentéseit lásd: Egyszarvú (egyértelműsítő lap) Az Egyszarvú csillagkép (Monoceros), halvány csillagkép, a Tejúton helyezkedik el. Magyarországról télen látható. Legelső említését Petrus Plancinusnak köszönhetjük, aki valamikor az 1612-es, 1613-as évek környékén adott nevet ennek az alakzatnak.
Történet, mitológia
Az egyszarvú megváltói attribútumként jelenik meg a mitikus kultúrában. A Megváltó irányába forduló tekintet a megnyílás, tehát a megnyíló és befogadó szeretet szimbóluma.[1]
Csillagok
- Az α Monocerotis színképosztálya K0, látszólagos fényessége 4,07 magnitúdó, távolsága 180 fényév.
- A β Monocerotis az egyik legszebb hármascsillag. Az alkotók mind sárgásfehérek, 10"-re fénylenek egy egyenlő szárú háromszög csúcsain. Könnyen észlelhető 15 cm-es távcsővel.[2] A három csillag látszólagos fényessége rendre: 4,7, 5,2 és 6,1 magnitúdó. William Herschel fedezte fel 1781-ben.
- Az ε Monocerotis kettőscsillag, a komponensek látszólagos fényessége 4,5 és 6,5 magnitúdó.
- Az S Monocerotis szuperóriás változócsillag, a fénye 4m-5m között szabálytalanul ingadozik. A nyolcadrendű kísérőjét legalább közepes nyílású távcsővel lehet megfigyelni.
Mélyég-objektumok
- Messier 50 (NGC 2323) - nyílthalmaz
- NGC 2261(Hubble változó köde) - diffúz köd
- Rozetta-köd - diffúz köd
- NGC 2244 - nyílthalmaz
Irodalom
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
Jegyzetek
- ↑ www.asztrozofia.hu Asztrozófia lap
- ↑ macsed.csillagaszat.hu. [2009. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
