Faragó György (zongoraművész)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Faragó György
SzületettFaragó György Endre
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • egyetemi oktató
  • zeneszerző
  • gyerekszínész
Iskolái
Halál okaAz adatok szerializációja sikertelen
SírhelyeFiumei úti sírkert (11-5-11)[2]


Faragó György (Budapest, 1913. november 14. – Budapest, 1944. december 3.) magyar zongoraművész.

Élete

Budapesten született, Faragó László későbbi pedagógus öccseként. Zenei tanulmányai során többek között Nagy Géza és Dohnányi Ernő tanítványa volt. Kilenc éves korában lépett fel először Budapesten, komolyabb közönség előtt; 11 esztendős korában már Mozart d-moll versenyművét adta elő publikum előtt. Nagyjából ugyanebben az időszakban filmben is szerepelt: Nemecsek Ernőt alakította a Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből készült, azonos című némafilmben. Tanulmányait követően 1937-től a Nemzeti Zenedében, illetve a Zeneművészeti Főiskolán tanított; ebben az időszakban jó néhány külföldi hangversenyúton is járt (Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Svédországban, Lengyelországban). 1939-ben Luxemburgban megnyerte a Gabriel Fauré-díjat. Nemcsak szólistaként vált ismertté, de mint kamaramuzsikus is jó nevet szerzett, illetve zenekritikákat is írt.

Források

Külső hivatkozások

  • Böszörményi Nagy Béla: Faragó György emléke. Budapest, 1946. 1. szám.
  • Kun Imre: Harminc év művészek közt. Budapest, 1960.