Flórián Tiborszületett: Feldmann (Budapest, 1919. március 2. – 1990. január 28.) sakkozó, nemzetközi mester, magyar bajnok, csapatban Európa-bajnoki bronzérmes, szakíró, sakkfeladványszerző, mesteredző, sportvezető.
Apjától tanult meg sakkozni 6–7 éves korában. A középiskola után a Pázmány Péter Tudományegyetemre került latin-olasz-francia szakos filológus tanárjelöltként. Hét nyelven beszélt, olaszul, oroszul, németül, franciául, angolul, spanyolul, szerbül. 1945 után a Miniszterelnökségen volt fordító és tolmács, majd a Külügyminisztériumba került, így lett a moszkvai nagykövetségen kulturális attasé. Később külügyi tisztviselőként, majd nyelvoktatóként és fordítóként dolgozott.[2]
Első feladványa 1930-ban jelent meg, 1932-ben érte el első versenysikerét. 1936-ban a legeredményesebb magyar sakkfeladványszerző volt: hat díjat nyert, ebből négy 1. díjat.[2] 1945-ben lett országos bajnok, ebben az évben szerezte meg a mesteri címet, majd 1948-ban nemzetközi mesteri címmel tüntették ki. Tagja volt 1952-ben a helsinki sakkolimpián a 6. helyezett magyar csapatnak, valamint 1961-ben az oberhauseni Európa-bajnokságon a 3. helyezett magyar csapatnak. 1947 és 1961 között 53-szoros magyar válogatott. 1962 és 1984 között a Magyar Sakkszövetség főtitkáraként működött. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3]
A magyar sakkélet irányítása mellett a sakkfeladványszerzés fejlesztésével is foglalkozott. Megjelent feladványainak száma 200 köré tehető, ezek közül mintegy 60-at tüntettek ki. Nemzetközi versenybírói címet szerzett, és több alkalommal bíráskodott hazai és nemzetközi versenyeken, többek között ő volt a főbíró az 1969-es lublini női sakkolimpián, ahol a magyar válogatott először szerzett ezüstérmet.[2] A Népszabadság, a Magyar Ifjúság, a Képes Sport, a Tükör és a Jövendő című lapok sakkrovatának vezetője volt, számos kitűnő sakk-könyvet írt. Munkáinak túlnyomó része két- és háromlépéses mattfeladvány, azonban reflexmattjaival is szép sikereket ért el. Több eredeti ötletet mondhat magáénak. A reciprok hasogatás témájának[4] felfedezése az ő nevéhez fűződik.
A levelezési sakkban is aktívan részt vett, ahol a sakkolimpiai válogatottnak két évtizeden át éltáblása volt.[5] 1961-ben mesteredző címet kapott.
↑A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. december 15.)
↑Ez abból áll, hogy két sötét tiszt minden lépése védi a fenyegetést. Van egy másodlagos fenyegetés is, de a védő tiszteknek van egy-egy olyan lépésük, amely ezt a második fenyegetést is védi. Csakhogy az egyik tiszt ilyen védőlépésekor megvalósul a másik tiszt általános ellépésekor beálló fenyegetés, és fordítva.
↑ 5,05,1 (1984. július) „Kitüntetés”. Magyar Sakkélet34 (7), 166. o.
↑Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. május 28.)
↑ (1961. február) „Kitüntetések”. Magyar Sakkélet11 (2), 25. o.
↑ (1962. december) „Kitüntetés”. Magyar Sakkélet12 (12), 189. o.
↑ (1972. november) „Kitüntetések”. Magyar Sakkélet22 (11), 212. o.
