Freiburg/Elbe
| Freiburg/Elbe | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Németország | ||
| Tartomány | Alsó-Szászország | ||
| Járás |
| ||
| Irányítószám | 21729 | ||
| Körzethívószám | 04779 | ||
| Rendszám | STD | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1838 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 53,77 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 2,0 m | ||
| Terület | 34,18 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
 é. sz. 53° 49′ 23″, k. h. 9° 17′ 04″53.823056°N 9.284444°EKoordináták: é. sz. 53° 49′ 23″, k. h. 9° 17′ 04″53.823056°N 9.284444°E | |||
 Freiburg/Elbe
Pozíció Alsó-Szászország térképén
| |||
 | |||
| Elhelyezkedése Alsó-Szászország térképén | |||
| Freiburg/Elbe weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Freiburg/Elbe témájú médiaállományokat. | |||
_COA.svg)
Freiburg/Elbe település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1838 fő (2023. december 31.).[1] Freiburg/Elbe (németül Fryborg) város Alsó-Szászországban, Stade járásban, Nordkehdingen közös önkormányzatához tartozik.
Fekvése
Az Elba délnyugati partján, körülbelül a 682. folyamkilométernél fekszik, és nagyon messze északra van Stade járáson belül. Légvonalban 27 kilométerre van Stade-tól és 40 kilométerre Cuxhaven-től. A legközelebbi nagyobb város Glückstadt az Elba másik oldalán, Schleswig-Holsteinben található, és a Glückstadt-Wischhafen Elba kompjárattal érhető el. Szomszédos települései: az Elba mentén Freiburg (a folyó által elválasztva) a Schleswig-Holsteini Brokdorf és Wewelsfleth településekkel határos. Alsó-Szászország felől délkeletre Wischhafen, délre Oederquart és nyugatra Krummendeich Freiburg szomszédos települései.
Története
Freiburg, eredetileg egy szigetszerű táj volt az Alsó-Elbán, a Kehdinger Landban fekszik. Az idősebb Plinius leírása szerint a folyó partján élő emberek főleg halászatból éltek, hálóikat nádból és mocsári sásból készítették. A freiburgi várat az ottani faluval együtt először 1154-ben említették, amikor I. Hartwig brémai érsek Stade, Bremervörde és Harburg falvakkal együtt kijavíttatta, hogy megvédjék magukat Oroszlán Henrik ellen. Feltételezhető, hogy Stade megye 1144 előtt építtette a várat. Az érsek és Oroszlán Henrik között folyó viták miatt 1158-ban tovább bővítették. Az intézkedés nem járt sikerrel, mivel Oroszlán Henrik 1167-ben elfoglalta Freiburgot, és ezt követően a földdel tette egyenlővé. A vár helyét még nem sikerült biztosan meghatározni. 1271-ben Hildebold von Wunstorf brémai érsek városi jogokat adott Freiburgnak, amit a későbbi hercegek és püspökök többször megerősítettek. Egy 1474-ből származó dokumentum szerint Freiburg városi joga hasonló a szomszédos Stade városéhoz. A városnak rakodási és vásárjogai is voltak. Freiburg 1180-tól 1648-ig a brémai érsekséghez tartozott. A harmincéves háborút követően az Elba-Weser háromszögben fekvő Bréma-Verden birodalmi területét a vesztfáliai békében Svédországnak ítélték. Az 1675 és 1676 közötti svéd-brandenburgi háború során a Római Birodalom és Dánia több államának szövetsége a bréma-verdeni hadjárat során elfoglalta Freiburgot, amely a háború 1679-es végéig szövetséges birtokában maradt. A Saint-Germain-i béke idején Freiburg 1679-ben visszakerült Svédországhoz, amely 1712-ig megtartotta. Egy rövid, 1715-ig tartó dán uralom után a terület 1719-ben a Hannoveri Választófejedelemséghez került. A napóleoni korszakban Freiburg, akárcsak az egész Elba-Weser háromszög, változó katonai megszállás alatt állt (Franciaország és Poroszország), és 1810-ben rövid időre a Vesztfáliai Királysághoz csatolták, mielőtt a Département des Bouches de l'Elbe részeként a Francia Birodalomhoz csatolták volna. A felszabadító háborúk és az 1814-es bécsi kongresszus után az egykori választófejedelemség a Hannoveri Királysághoz került, amely 1823-ban Bréma-Verden tartományt a Landdrostei Stade-hoz csatolta. A hannoveri igazságügyi reform során, amelyet később egész Németországra átvittek, 1852-ben létrehozták a Freiburg/Elbe kerületi bíróságot, amely az ugyanekkor megalakult freiburgi hivatal kerületéért volt felelős. A német háború idején Poroszország annektálta a Hannoveri Királyságot, és tartományt csinált belőle. Freiburg így 80 éven át porosz uralom alatt állt, beleértve a Német Birodalom 1871-es megalakulását is. Az első középiskola, a Gehobene Schule (más néven Rektorschule) 1872-ben nyílt meg. 1885-ben Freiburg a porosz kerületi alkotmány értelmében a Stade közigazgatási körzet Kehdingen kerületéhez került. Freiburg a kehdingeni járás városa volt, amíg 1932-ben be nem olvasztották a stadei járásba (1939. január 1-jétől: stadei járás). A második világháború után újra alakult Hannover állam, amelyhez Freiburg is tartozott. Nem sokkal később, 1946-ban Freiburg és Hannover tartomány Alsó-Szászország része lett. A háború utáni első éveket számos menekült és kitelepített személy érkezése jellemezte, akik az egykori német keleti területekről érkeztek Kehdingenbe.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1845 | 1858 | 1881 | 1856 | 1830 | 1838 |
| 2016 | 2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Hivatalos oldal (német)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (Deutsch nyelven). register of German municipalities (2023) . Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- Landesamt für Statistik Niedersachsen, LSN-Online Regionaldatenbank, Tabelle A100001G: Fortschreibung des Bevölkerungsstandes, Stand 31. Dezember 2022 (Hilfe dazu).
- Eintrag von Stefan Eismann zu Freiburg a. d. Elbe in der wissenschaftlichen Datenbank „EBIDAT“ des Europäischen Burgeninstituts, abgerufen am 27. Juni 2021.
- Niedersächsisches Kommunalverfassungsgesetz (NKomVG) in der Fassung vom 17. Dezember 2010; § 46 – Zahl der Abgeordneten (Memento des Originals vom 10. Juni 2020 im Internet Archive) Info: Der Archivlink wurde automatisch eingesetzt und noch nicht geprüft. Bitte prüfe Original- und Archivlink gemäß Anleitung und entferne dann diesen Hinweis., abgerufen am 12. November 2014
- Wahlen - Samtgemeinde Nordkehdingen. Abgerufen am 9. August 2022.
- Stader Jahrbuch 2012, S. 95–128; PDF online
