Gaál László (tanár)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Gaál László
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Karcag
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Karcag
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • klasszika-filológus
  • középiskolai tanár
  • nyelvész
  • iranista
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1913, bölcsészettudomány)

Gaál László (Karcag, 1891. január 22.Karcag, 1964. június 13.[1]) magyar nyelvész, klasszika-filológus, iranista, egyetemi tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1957).

Életpályája

1909-ben érettségizett a karcagi gimnáziumban. 1913-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori, 1914-ben görög-latin szakos tanári diplomát kapott. 1914–1928 között a nagykőrösi Arany János Gimnázium tanáraként dolgozott. 1923–1924 között ösztöndíjasként a göttingai egyetemen tanult. 1928–1949 között a karcagi Református Reálgimnázium igazgatója volt.[2] 1932–1942 között latin tankönyvekben társszerzőként közreműködő volt. 1949-ben nyugdíjba vonult. Nyugalomba vonulása után (1949–1956) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán mint megbízott előadó előadásokat tartott a szanszkrit, avesztai, óperzsa és oszét nyelvből. 1957–1962 között a Debreceni Egyetem klasszika-filológiai tanszékén egyetemi tanár volt. Ovidiusból fordított; mint iranista a tudományszak legnevesebb hazai művelői közé tartozott.

Családja

Szülei: Gál László és Borsos Zsuzsanna voltak.[3] 1914. március 14-én, Karcagon házasságot kötött Tőkés Juliannával.[4][5] Sírja a karcagi Déli temetőben található.[6]

Művei

  • Bacchylides hang- és alaktana (Kolozsvár, 1913)
  • Zur Frage des awestischen und uriranischen O (Kőrösi Csoma Archivum, 1925)
  • Der siebenundvierzigste Jasna des Awesta (Kőrösi Csoma Archivum, 1926)
  • A latin kiejtés kérdése (Országos Ref. Tanáregyesület Évkönyve, Debrecen, 1926)
  • A tokhár nép és nyelve (Kőrösi Csoma Archivum, 1928)
  • Über eine Stelle der zoroastrischen Gathas: Jasna XXX. 7. (Zeitschrift für Indologie und Iranistik, Lipcse, 1929)
  • La formule Ahuma Vairya de l'Awesta (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 1950)
  • Zur Interpretation der awestischen Gathas (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 1953)
  • Ursprung des ossetischen Verbalpräfixes ra (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungariae, 1960)

Emlékezete

  • Születésének 100. évfordulóján (1991) Karcagon emléktáblát avattak tiszteletére.[7]

Jegyzetek

Források

További információk