Anstisia alba

Innen: Hungaropédia
(Geocrinia alba szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Anstisia alba
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Anstisia
Faj: A. alba
Tudományos név
Anstisia alba
(Wardell-Johnson & Roberts, 1989)
Szinonimák

  • Geocrinia alba Wardell-Johnson & Roberts, 1989
  • Anstisia alba Webster & Bool, 2022

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anstisia alba témájú rendszertani információt.

Az Anstisia alba a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Anstisia nembe tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália államban, a Blackwood folyótól északra és nyugatra, a Margaret River és Augusta között, rendkívül korlátozott és töredezett területen honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 130 km², a faj által ténylegesen lakott terület kisebb mint 2,5 km².[1] Az Anstisia alba a Leeuwin-Naturaliste Nemzeti Parkban valamint Forest Grove-ban és Witchcliffe SF-ben is megtalálható.[2] A faj elterjedési területének nagy része magántulajdonban lévő földeken található.[3]

Megjelenése

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[4] Háta barna vagy szürke, középen mindkét oldalon sötétbarna dudorok határozott soraival. A hasa fehér, halványsárga árnyalattal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4] A fiatal egyedek hasa fekete, fémes kék foltokkal.

Életmódja

Tél végétől a nyár elejéig szaporodik. A petéket kis csomókban rakja le a szárazföldön, a növényzet által takart nedves tőzegtalajban lévő üregekbe.[5] Az ebihalak testhossza elérheti az 1,5 cm-t, barna színűek, fémes, élénk kék foltokkal. Soha nem úsznak a vízben; ehelyett az összetört tojászselé belsejében fejlődnek, kizárólag saját szikanyaggal táplálkoznak, és körülbelül egy-három hónap alatt fejlődnek békává.[4]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. A faj számára az erdőirtás, a legeltetés és az ismétlődő tüzek jelentenek komoly veszélyt. A szaporodásra alkalmas patakrendszerek mintegy 70%-át az európaiak letelepedése óta tönkre tették, ennek következtében a populációk eltűntek. A faj kis őshonos elterjedési területe radikálisan lecsökkent és súlyosan feldarabolódott. A legtöbb populáció kicsi, a 61 ismert populációból 48-ban 50 vagy annál kevesebb egyed található.[1] Az 1992-1997 közötti időszakból három populációra vonatkozóan állnak rendelkezésre hosszú távú, párzó hímeken alapuló populációmegfigyelési adatok. A populációk mérete ebben az időszakban változó volt.[3] A Forest Grove-nál 1994-ben 121 párzó hím volt a legnagyobb megfigyelt egyedszám[6] A jelenlegi megfigyelések alapján a faj teljes felnőtt populációjának legjobb becslése a becsült hímek számának kétszerese.[6] Több védett területen megtalálható.

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 AmphibiaWeb
  2. Tyler, M.J. (1997). The Action Plan for Australian Frogs. Wildlife Australia, Canberra, ACT.
  3. 3,0 3,1 Roberts, D., Conroy, S., and Williams, K. (1999). Conservation status of frogs in Western Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 177-184.
  4. 4,0 4,1 4,2 FrogID, Australian Museum. [2021. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  5. Frogs of Australia
  6. 6,0 6,1 Driscoll, D.A. (1998). Genetic structure, metapopulation processes and evolution influence the conservation strategies for two endangered frog species. Biological Conservation, 83, 43-54.

Források