|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
A gonzó újságírás az 1970-es években született, mint az új újságírás egyik fajtája. Feltalálása az amerikai Hunter S. Thompson nevéhez fűződik. A gonzó lényege az erős szubjektivitás, a tények és a fikció vegyítése a szerző által közvetített üzenet hatásának felerősítése érdekében, aminek a pontosság igényét is alárendeli, és így a stílus felülkerekedik a tárgyilagosságon. Thompson nyomán, az írás folyamatában gyakran játszanak közre különféle tudatmódosító szerek.
A gonzó újságírás azt vallja, hogy a tényekhez való makacs ragaszkodás nélkül is lehetséges az igazat írni.
A kifejezés eredetét illetően több feltételezés is létezik. A fogalmat írásban elsőként használó Hunter S. Thompson szerkesztője, Bill Cardoso szerint a gonzo a dél-bostoni ír szlengben használt kifejezés, és arra az emberre mondják, aki egy ivóverseny végén utolsóként marad állva. Ugyanő beszélt arról is, hogy a szó a francia-kanadai eredetű "gonzeaux" szó torzulásából jöhetett létre, ami "fényes ösvényt" jelent, ám ez az állítás vitatott. Más magyarázat szerint a kifejezés eredete James Booker New Orleans-i blues-zongorista egy 1960-as évekbeli, "Gonzo" című számára vezethető vissza, ezt a verziót támasztotta alá maga Thompson is egy 2005-ös visszaemlékezésében, bár nem adott magyarázatot a névválasztás okára. Greg Johnson, Booker életrajzírója szerint egyébként a dal címe a The Pusher című mozifilm egyik szereplője után született, amely film Evan Hunter azonos című, 1956-ban megjelent regénye alapján készült.
Gonzó újságírók
Magyarországon
