Pikkelyes hangyászpitta
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Múzeumi példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Grallaria squamigera Prévost & Des Murs, 1783 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pikkelyes hangyászpitta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pikkelyes hangyászpitta témájú kategóriát. |
A pikkelyes hangyászpitta (Grallaria squamigera) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászpittafélék (Grallariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Florent Prévost és Marc Athanase Parfait Oeillet Des Murs írták le le 1783-ban.[3]
Alfajai
- Grallaria squamigera squamigera - Prévost & Des Murs, 1846
- Grallaria squamigera canicauda - Chapman, 1926[2]
Előfordulása
Az Andok-hegységben Bolívia, Ecuador, Venezuela, Kolumbia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 23 centiméter, testtömege 105-174 gramm.[5]
Életmódja
Főleg a talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
