HMAS Yarra (1935)
| HMAS Yarra | |
.jpg) | |
| Hajótípus | Őrhajó |
| Névadó | Yarra River |
| Üzemeltető |  Ausztrál Királyi Haditengerészet |
| Hajóosztály | Grimsby-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Cockatoo Island Dockyard (Sydney) |
| Építés kezdete | 1934. május 24. |
| Vízre bocsátás | 1935. március 28. |
| Szolgálatba állítás | 1935. december 19. |
| Sorsa | 1942. március 4-én japán cirkálók elsüllyesztették. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 1060-1500 t |
| Hossz | 81,15 m |
| Szélesség | 11 m |
| Merülés | 2,3-3 m |
| Sebesség | 16,5 csomó (30,6 km/h) |
| Fegyverzet |
|
| Legénység | 135-160 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz HMAS Yarra témájú médiaállományokat. | |
A Yarra folyóról elnevezett HMAS Yarra az Ausztrál Királyi Haditengerészet Grimsby-osztályú őrhajója volt, mely a második világháború idején szolgált. Az 1936-ban hadrendbe állított Yarra a háború kezdeti szakaszát ausztrál vizeken töltötte, majd 1940-ben áthelyezték az Indiai-óceán keleti vizeire. A hajót később a Vörös-tengerre vezényelték, ahol részt vett a brit–iraki háborúban, majd az Irán elleni brit–szovjet invázióban. A hajó ezután novemberben részt vett az ostrom alá vett Tobruk Földközi-tengeren történő ellátásában, ezt követően pedig visszahívták Délkelet-Ázsiába az egyre szaporodó japán támadások miatt. 1942. március 4-én a Yarrát elsüllyesztette egy cirkálókból és rombolókból álló japán egység, miközben Ausztráliába visszavonuló hajókat védelmezett.
Felépítése
A Grimsby-osztályba tizenhárom őrhajó tartozott, melyek közül négyet Ausztráliában építettek az Ausztrál Királyi Haditengerészet számára. Az 1060 tonna (teljes terhelés mellett 1500 tonna) vízkiszorítású Yarra az osztály első hajóinak egyike volt. A hajó hossza 81,15 m, szélessége 11 m, merülése pedig terheléstől függően 2,3 és 3 m közt volt.[1] A meghajtásról két kazán és a hozzájuk kapcsolt Parsons-turbina gondoskodott, mely 1500 kW teljesítményt tudott leadni a Yarra két hajócsavarjára.[1] A hajó maximális sebessége 16,5 csomó (30,6 km/h) volt.[1] Békeidőben a legénység 135 főből állt, háború idején valamivel többen, 160-an dolgoztak a hajón.[1] A Yarra fegyverzete három darab 4 hüvelykes (101,6 mm-es) légvédelmi ágyúból állt.
A hajó építését 1934. május 24-én kezdték az sydney-i Cockatoo Island hajógyárban, vízre bocsátására pedig 1935. március 28-án került sor, Archdale Parkhill védelmi miniszter feleségének jelenlétében. A Yarra 1936. január 21-én állt az Ausztrál Királyi Haditengerészet szolgálatába.[2]
Bevetései
1939 decemberében a Yarrát a 20. aknakereső flottillához rendelték,[2] majd 1940. augusztus 28-án áthelyezték a Kelet-indiai parancsnokság alá, hogy ott folytassa szolgálatát.[2] Szeptember 18-án megérkezett Ádenbe, hogy konvojkísérő feladatokat lásson el a Vörös-tengeren.[2] Október 20-án a Yarra – több hajóval egyetemben – épp a BN 7-es konvoj kíséretét látta el,[2] mikor olasz rombolók rájuk támadtak. A támadókat sikerült elűzniük, az egyik romboló – a Francesco Nullo – még zátonyra is futott.[2] A támadás során az olaszok két torpedót lőttek ki a Yarrára, de mindkettőt sikerült kikerülnie.[3] Az 1941 márciusa és áprilisa közti időt a Yarra a bombay-i kikötően töltötte, ahol felújításokat végeztek rajta.[2] Április 12-én a hajó csatlakozott a Karacsiból a Perzsa-öbölbe tartó BP7-es konvoj kíséretéhez.[4] Megérkezésük után a Yarra az öbölben maradt és részt vett a brit–iraki háborúban.[2] Augusztusban a hajót iráni vizekre vezényelték, hogy segítse az Irán elleni brit–szovjet inváziót.[2] A Yarra számos kikötő és olajipari üzem elfoglalásában segédkezett, elsüllyesztette az iráni Babr őrhajót, valamint részt vett két iráni ágyúnaszád, és az olasz Hilda elfoglalásában.[5] Novemberben a hajót áthelyezték a Földközi-tengerre, hogy segítse az ostrom alatt álló Tobruk utánpótlással való ellátását.[6] Decemberben a japán hadüzenet hatására a Yarrát a délkelet-ázsiai térségbe küldték.[6] December 9-én hagyta el az alexandriai kikötőt és 1942. január 11-én érte el Jávát, ahol ismét konvojkísérő feladatokat kapott.[6] Február 5-én az őrhajó egy konvojt kísért Szingapúrba (ez volt az utolsó konvoj, ami megérkezett a városba, mielőtt azt elfoglalták a japánok).[6] Az út során a konvojra japán repülőgépek támadtak. A Yarra egy gépet lelőtt és több másikat megrongált, majd az 1800 főt szállító, lángokban álló SS Empress of Asia csapatszállító hajó segítségére sietett.[6] február 6-án a hajó egy dél felé tartó konvojjal elhagyta Szingapúrt.[6] Palembang közelébe érve a Yarra elhagyta a konvojt, hogy a meghibásodott HMAS Vendetta rombolót elvontassa. A két hajó ezután sikeresen elért Tanjong Priok kikötőjébe.[6]
Elvesztése
A szövetségesek délkelet-ázsiai helyzetének megromlása miatt, általános délre vonulást rendeltek el.[6] Március 2-án a Yarra Tjilatjapba érkezett az Anking ellátóhajóval, a Francol tankerral, és az MMS-51 aknamentesítő hajóval. Az őrhajó azt a feladatot kapta, hogy kísérje a másik három hajót Fremantle-be.[6] Egy nappal később a hajó a holland Paragi mentőcsónakjaiból 40 embert megmentett.[6] 1942. március 4-én reggel a konvoj szembetalálkozott egy japán flottillával, melybe négy romboló valamint az Atago, a Takao, és a Maya cirkálók tartoztak.[6] A Yarra parancsnoka, Robert William Rankin elrendelte az álcázófüst bevetését, majd felszólította a többi hajót, hogy szóródjanak szét, amíg a Yarra feltartja a japán hadihajókat.[6] Erőfeszítései ellenére a konvoj menekülő hajóit utolérték, és elsüllyesztették. A Yarrát nem sokkal reggeli 8 óra után süllyesztette el egy cirkálóról leadott találat. A hajó legénységéből, valamint a korábban kimentett emberekből mindössze 34 túlélő maradt.[6] Március 9-én, mikor a K XI holland tengeralattjáró kimentette a túlélőket, már csak 13-an voltak életben.[6] A Yarra háborús szolgálatait később két kitüntetéssel ismerték el, ezek a "Líbia 1941" és a "Kelet-India 1942".[7][8]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 Bastock, Australia's Ships of War, p. 130
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 2,7 2,8 Bastock, Australia's Ships of War, p. 132
- ↑ O'Hara, Struggle for the Middle Sea, p. 103
- ↑ Lyman, Iraq 1941, p. 28
- ↑ Bastock, Australia's Ships of War, pp. 132-3
- ↑ 6,00 6,01 6,02 6,03 6,04 6,05 6,06 6,07 6,08 6,09 6,10 6,11 6,12 6,13 Bastock, Australia's Ships of War, p. 133
- ↑ „Navy Marks 109th Birthday With Historic Changes To Battle Honours”, Royal Australian Navy, 2010. március 1.. [2011. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. december 23.)
- ↑ Royal Australian Navy Ship/Unit Battle Honours. Royal Australian Navy, 2010. március 1. [2011. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
Források
- Bastock, John. Australia's Ships of War. Cremorne, NSW: Angus and Robertson (1975). ISBN 0-207-12927-4. OCLC 2525523
- Lyman, Robert. Iraq 1941: The Battles for Basra, Habbaniya, Fallujah and Baghdad, Campaign. Oxford, New York: Osprey Publishing (2006). ISBN 1-84176-991-6
- O'Hara, Vincent P.. Struggle for the Middle Sea: the great navies at war in the Mediterranean theater, 1940-1945. Naval Institute Press (2009). ISBN 1-59114-648-8
- Gillett, Ross. Warships of Australia, MacDougall, Anthony; Graham, Colin (illustrations), Adelaide, SA: Rigby (1977). ISBN 0-7270-0472-7. OCLC 4466019
- Hague, Arnold. Sloops: A History of the 71 Sloops Built in Britain and Australia for the British, Australian and Indian Navies 1926–1946. Kendal, England: World Ship Society (1993). ISBN 0-905617-67-3
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a HMAS Yarra (U77) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
