Hajdu István (szobrász)

Hajdu István
Született
Elhunyt
Állampolgársága
Foglalkozása	szobrász grafikusművész festőművész
Iskolái	Académie de la Grande Chaumière (1927 – 1920-as évek) École nationale supérieure des arts décoratifs (–1929)
Kitüntetései	Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1979. október 1.) Francia Becsületrend (1993)
Sírhelye	Cimetière parisien de Thiais
Hajdu István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdu István témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ouranos II, szobor található a kertben Amoreiras: Lisszabon.

Hajdú István (külföldön: Étienne Hajdu) (Torda, 1907. augusztus 2. – Bagneux, 1996. március 25.) erdélyi magyar származású francia szobrász, az École de Paris tagja.

Élete, munkássága

1923–25 között az újpesti faipari szakiskolába járt, 1926-tól Bécsben tanult a Kunstgewerbeschuléban, Hoffmann-nál. 1927-től Franciaországban folytatott képzőművészeti tanulmányokat, az Académie de la Grande Chaumiẻre-en E. Bourdelle-nél és a l'École des Arts Décoratifs-on, mestere Niclausse volt. 1930-ban kapta meg a francia állampolgárságot. Katonáskodott, azután a civil életben kőfaragóként dolgozott, majd bejárta Európát és Amerikát. A második világháború idején egy márványbányában dolgozott a Pireneusokban, s részt vett a francia ellenállásban. Pályája elején Auguste Rodin munkássága tett rá mély benyomást, később a román kori szobrászat. Léger közvetítésével megismerkedett Brâncuși szobrászművésszel, ettől kezdve (1930-as évek közepétől) az absztrakt szobrászat kérdéseivel foglalkozott, absztrakt reliefeket és domborműveket mintázott, de olykor a tárgyias motívumok is szerepet kaptak alkotásaiban. Párizsban a Jeanne Boucher-galériában M. H. Vieira da Silvával és Szenes Árpáddal rendezett gyűjteményes kiállítást, 1934-ben. Kiállított Európa számos nagyvárosában és Amerikában. A második világháború után Budapesten az Európai Iskola tagjaival állított ki mint az Európai Iskola tiszteletbeli tagja. Feltűnést keltett Párizsi nő című, márványból készített kisplasztikája, 1947-ben. További csiszolt márványszobraival nemzetközi hírnevet szerzett. Féldrágakövekből, fémből (bronz, ólom, alumínium, réz) is mintázott, mindig tiszteletben tartva az anyagot és a mondanivalót. Kisplasztikái derűs, mediterrán hangulatot árasztanak.

Köztéri művei

• Vörösréz relief (1953, Marseille-Veyre, Líceum)
• Cement reliefek (1957, Pireneusok, Argèles-Gazost Líceum)
• Víznyomok (alumínium dombormű, 1958, Párizs, UNESCO Központ, elhelyezve 1995)
• Reliefek (ólom, 1963, Saint Gall Hochschule [CH])
• Claustra (cement, 1966, Nanterre, Jacques Decour iskolatelep)
• Féldombormű (cement, 1966, Esson, művészh.)
• Vízmedence bronzszoborral (1966, Dijon, Agrártudományi Egyetem)
• Szobor (bronz, 1967, Grenoble, Új Városháza)
• Oszlop és bronzkapuk (1967, Párizs, M és Mme X Könyvtára)
• Dombormű (alumínium, 1968, Dijon, Agrártududományi Egyetem)
• Szobor (alumínium, 1970, Nizza, Orvostudományi kar sétaudvara)
• Kút- és szoborkompozíció Lois Pasteur emlékére (1971, Lille köztere)
• Hét oszlop Stéphane Mallarménak (bronz, 1969-1971, Kerguehennec (F), Park)
• Dombormű, (gipsz, fa, 1973, Párizs, Kongresszusi Központ)
• Georges Pompidou emlékmű (1975, Saint-Flour, Cantal).

Díjak, elismerések

• 1965: Kunstpreis Nordrhein-Westfalen
• 1969: Francia Szobrászati Nagydíj
• 1993: Becsületrend
• 1996: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

Források

• Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Hajdu István lásd 47-50. p. ISBN 963-8477-45-8
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdu István (szobrász) témájú médiaállományokat.

• Artportal: Hajdu István

Kapcsolódó szócikkek

• Párizsi iskola
• Európai Iskola