Agrippa von Nettesheim
| Agrippa von Nettesheim | |
 | |
| Arcképe egy korabeli könyvben | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Álneve | Agrolla |
| Állampolgársága | Kölni Választófejedelemség |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Kölni Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Agrippa von Nettesheim témájú médiaállományokat. | |
Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (Köln, 1486. szeptember 14. – Grenoble vagy Lyon, 1534 vagy 1535) okkult német író, alkimista, de tanított teológiát, volt katona, jogász, orvos; néhány évig királyi udvari történetíró is.[1] Hányatott élete során Nyugat-Európa nagy részén megfordult.
Élete
Kölnben született 1486. szeptember 14-én. Előkelő nemesi családból származott. Jogot és orvostudományt hallgatott Kölnben és Párizsban, ezután alkimistaként tevékenykedett Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában és Itáliában. 1506—1509 Francia- és Spanyolországban járt, ahol a titkos mesterségeket: alkímiát, jóslást űzte, s titkos társaságok alapításán fáradozott.[2] 1509-ben a héber nyelv tanára volt a Dole-i Egyetemen (Burgundia), de a szerzetesek eretnekséggel vádolták, s menekülésre kényszerítették.[2] Londonba ment; majd innen haza Kölnbe, ahol a teológiát tanította, majd Páviába, ahol az egyetemen miután Hermész Triszmegisztosz iratait magyarázta, ismét eretnekséggel vádolták.[2] 1518-ban mint Metz város szindikusa (jogtanácsos) lépett fel, ahol helyzetét azzal rontotta, hogy egy fiatal, boszorkánysággal vádolt parasztasszonyt megvédelmezett.[2] Újra vándorútra kelt, Kölnben jelent meg, majd Freiburgban, s Lyonban, ahol orvosi gyakorlatra adta magát.[2] I. Ferenc Savoyai Lujza első orvosává nevezték ki.[2] De csakhamar kegyvesztetté vált és más állás után nézett.[2] Akkor négyen is hívták magukhoz: az angol király, egy német meg egy olasz arisztokrata és Habsburg Margit, Németalföld kormányzója.[2] Az utóbbi meghívást fogadta el; V. Károly, Margit bátyja kinevezte udvari történetírónak, de Margit halálával ismét állás nélküli lett.[2] Ekkor írta két fő művét is.:[2] «De vanitate scientiarum» (a tudományok hiábavalóságáról) és «De occulta Philosophia» (a titkos filozófiáról), amiért börtönbe került (1530—1531).[2] Kiszabadulva Kölnbe tért vissza, aztán újra Lyonba ment, ahol másodszor is azon ürügy alatt, hogy I. Ferenc anyja ellen írt, bebörtönözték,[2] de hamarosan szabadon engedték. Nagy nyomorban, Grenobléban halt meg. Háromszor volt házas, és nagy családja volt.[3]
Filozófiája
Támadta kora tudományát és a skolasztikus filozofiát.[1] A mágiával és misztikus tanításokkal rokonszenvezett.[1] A természet meghódítására vágyott, de ezt nem titkos varázsigékkel, hanem a dolgok rejtett tulajdonságainak felfedezésével vélte elérhetőnek. Tanítása szerint a mindenségnek három szférája van: 1. az elemek országa, 2. a csillagok égi világa, 3. az angyalok értelmi világa. Ezek között a világlélek a közvetítő.[4] Filozófiájában az egyház őskeresztény szellemben való megreformálásának szükségességét hangoztatta,[3] s elítélte a „pogány" humanizmust („De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium”, A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról, 1527). Lelkes híve volt a zsidó kabbalisztikának és a mágiának, megkísérelte az újplatonizmus egyes elemeit összekapcsolni a mágiával („De Occulta Philosophia”, Az okkult filozófiáról 1531 – 1533). Munkáinak első gyűjteményes kiadása 1600-ban jelent meg. Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus c. munkájában a női nemnek a férfiakkal szembeni kiválóbbságáról ír. Érveit bibliai, filozófiai és élettani érvekkel támasztja alá. Szerinte a nő tisztább anyagból épül fel, mint a férfi, és a férfi és nő közötti fiziológia eltérések a nők felsőbbrendű finomságát bizonyítják. Agrippa szerint a nők még a haláluk után is jelét adják természetes, velük született szerénységüknek, hiszen a vízbefúlt nők arccal lefelé, míg a vízbefúlt férfiak arccal felfelé, a hátukon úsznak a vízen. Továbbá azt tartja, hogy filozófusok, matematikusok és csillagászok gyakrabban hibáznak jövendöléseikben és jóslataikban, mint az egyszerű parasztasszonyok, és hogy egy orvos nem ér annyit, mint egy jó öreg nővér.
Források
- Világirodalmi lexikon
- Pallas Nagy lexikona
- Charles G. Nauert, Jr., Agrippa in Renaissance Italy. The Esoteric Tradition, in Studies in the Renaissance, 6 (1959), pp. 195–222.
- Paola Zambelli, Magic and Radical Reformation in Agrippa of Nettesheim, in Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 39 (1976), pp. 69–103.
- Várkonyi Nándor: Varázstudomány I-II. (Széphalom Könyvműhely, 1998) ISBN 9639028312
- Szőnyi György Endre. Titkos tudományok és babonák – a 15-17. század művelődéstörténeti kérdéseihez (magyar nyelven). Bp.: Magvető, 51-53. o. (1978). ISBN 963-270-765-6
Művei
- Dialogus de homine (Párbeszéd az emberről), 1516
- De beatissimae Annae monogamia, (Szent Anna egyszeri házasságáról), 1519
- De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium declamatio invectiva (A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról), Köln, 1527 (szatíra)
- Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus (A női nem nemesrendűségéről és kiválóságáról), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
- De originali peccato (Az eredeti bűnről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
- De triplici ratione cognoscendi Deum (Isten megismerésének három módjáról, Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
- De sacremento matrimonii (A házasság szentségéről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
- De Occulta Philosophia, (Három könyv a rejtett bölcsességről), Antwerpen, 1531
Magyarul
- Titkos bölcselet (De occulta philosophia); ford., vál., előszó Magyar László András; Holnap, Bp., 1990 (Vízöntő könyvek)
- Kétarcú orvostudomány / Agrippa: Szatíra az orvosokról / Erasmus: Az orvostudomány dicsérete; ford., bev., jegyz. Magyar László András; Kalligram, Pozsony, 2002
- Okkult filozófia, 1-3.; ford. Ladányi Lóránd; Hermit, Miskolc, 1999–2014
