Tajvani kékfarkú
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Tarsiger johnstoniae (Ogilvie-Grant, 1906) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tajvani kékfarkú témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvani kékfarkú témájú kategóriát. |
A tajvani kékfarkú (Tarsiger johnstoniae), a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt William Robert Ogilvie-Grant skót ornitológus írta le 1906-ban, az Ianthia nembe Ianthia johnstoniae néven.[3] Egyes szervezetek az Erithacus nembe sorolják Erithacus johnstoniae néven.[4]
Előfordulása
Tajvan szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Állandó nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
Testhossza 12 centiméter.[3] A hímnek fekete a fej, a nyak, Fényes, pirosas-narancssárga gallérja és hosszú, keskeny, fehér szemöldöksávja van. A tojónak kevésbé élénkék a színei.
.jpg) |
Életmódja
Ízeltlábúakkal és férgekkel táplálkozik.[3]
Szaporodása
Költési időszaka májustól és júliusig tart. Fészekalja 2-3 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ 5,0 5,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
