Iannis Xenakis

Innen: Hungaropédia
(Jánisz Xenákisz szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Iannis Xenakis
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgársága
HázastársaFrançoise Xenakis (1953–)
GyermekeiMâkhi Xenakis
Foglalkozása
IskoláiNational Technical University of Athens
Kitüntetései
  • honorary doctor of the University of Sydney
  • Honorary Member of the International Society for Contemporary Music
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (1995. május 10.)[1]
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1997)[2]

A Wikimédia Commons tartalmaz Iannis Xenakis témájú médiaállományokat.

A brüsszeli világkiállítás Xenakis által tervezett Philips-pavilonja (1958)

Iannis Xenakis, Jánisz Xenákisz (görögül Ιάννης Ξενάκης [ˈʝanis kseˈnacis]) (Brăila, 1922. május 29.Párizs, 2001. február 4.) görög származású francia zeneszerző, építész.

Élete

Módos görög kereskedőcsaládban született, Édesanyja korai halála miatt tízéves korától a szpéceszi internátusban nevelkedett, ahol első komolyabb zenei képzését kapta. Az athéni politechnikumban folytatott tanulmányait a második világháború miatt meg kellett szakítania. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a görög polgárháború elől 1947-ben illegálisan vándorolt be Franciaországba. 1948 és 1960 között Le Corbusier építészirodájában dolgozott. Ekkor tervezte a brüsszeli világkiállítás legendássá vált Philips-pavilonját. A francia állampolgárságot 1965-ben kapta meg. Az 1950-es években kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. Előbb az École Normale de Musique-ban Arthur Honegger és Darius Milhaud, majd a Conservatoire-on Olivier Messiaen növendéke volt. 1962-ben komponált először zenét számítógéppel. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az elektronikus zenéhez is illik, számítógépes technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint „Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”.

Főbb művei

  • Metastasis (zenekari darab)
  • Pithoprakta (zenekari darab)
  • Shaar (zenekari darab)
  • Pleiades (ütőshangszerekre írt mű)
  • Herma (egyes vélemények szerint a világ egyik legnehezebb zongoradarabja)
  • Bohor (elektronikus zenei mű)

Kitüntetései

Irodalom

Hangfelvételek

  • Metastasis, – Youtube.com, Közzététel: ?
  • Pithoprakta, – Youtube.com, Közzététel: 2015. jan. 16.
  • Shaar, – Youtube.com, Közzététel: 2019. szept. 13.
  • Pleiades, – Youtube.com, Közzététel: ?
  • Herma, – Youtube.com, Közzététel: 2011. jan. 23.
  • Bohor, – Youtube.com, Közzététel: 2018. dec. 23.
  • Mists, – Youtube.com, Közzététel: 2013. febr. 17.
  • Keqrops, – Youtube.com, Közzététel: ?

Jegyzetek

Források

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkay Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 672. l. ISBN 9633305403
  • A klasszikus zene. Főszerk. John Burrows. Közrem. Charles Wiffen. Ford. Gellért Marcell. Budapest, 2006. M-Érték K. ISBN 9639693057
  • Weeks, Marcus: Zene (Műértő-sorozat), ford. Petrányi Judit, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2005 ISBN 9633370116, 129. l.
  • Iannis Xenaxis = Encyclopædia Britannica