Károlyi Béla (színművész)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Károlyi Béla
Károlyi Béla 1958-ban
Károlyi Béla 1958-ban
SzületettSchäffer Béla Miklós
1921. december 6.
Ercsi
Elhunyt1960. március 8. (38 évesen)
Budapest
MűvészneveKárolyi Béla
Állampolgárságamagyar
HázastársaBartos Anna (1944-1960)
Foglalkozásaszínész
Színészi pályafutása
Aktív évek1950–1960
Díjai
Nívódíj (1958)
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi Béla témájú médiaállományokat.

Károlyi Béla (Ercsi, 1921. december 6.Budapest, 1960. március 8.) nívódíjas magyar színművész.

Életútja és színészi pályája

Károlyi Béla, eredeti nevén Schäffer Béla Miklós (Ercsi, 1921. december 6. - Budapest, 1960. március 8.) Miután szüleit korán elvesztette (édesanyját, Károly Herminát csupán alig több, mint 6 és fél éves korában, édesapját, Schäffer Mátyást pedig néhány évre rá), szegény sorban nevelkedett. Ezen évei alatt tanulta ki a villanyszerelő szakmát és emellett már 1936-től, mint üzemi színjátszó tevékenykedett. Feleségével, Bartos Annával 1944-ben kötöttek házasságot. 1945 után a Széchenyi gyógyfürdőben kapott állandó munkát, majd a Vízműveknél, mint villanyszerelő dolgozott. Az 1947-ben megrendezett országos kultúrversenyen figyelt fel rá Szendrő Ferenc. Szendrő a munkásszínpadokon is állandó figyelemmel kísérte munkáját és tanította, majd 1950-ben leszerződtette a Belvárosi Színházhoz. Egy 1951-ben megjelent Magyar Nemzet cikkben a következőképpen fogalmazott korai éveiről és munkásszínjátszói múltjáról Károlyi Béla: „Nehéz utam volt, amíg idáig érkeztem. Szüleimet korán elveszettem. Ugyanúgy nyomorogtam, mint a többi, hozzám hasonló sorsú szegény gyerek. Nagyokat koplalva, igazi otthon nélkül tanultam ki a villanyszerelő szakmát. Fiatal életemnek ebben a borús korszakában egyetlen vidám folt akadt: azok a percek, amelyeket munkástársaimmal együtt kultúrcsoportunkban töltöttünk. Mindig forrón szerettem a színházat, akkor persze a komoly színpadot nem tudtuk elérni, igyekeztünk hát magunk csinálni. Nem is szakadtam el a kultúrmunkától soha. A felszabadulástól kezdődőleg megváltozott az én életem folyása is. Állandó munkát kaptam, a Széchenyi-gyógyfürdőben és újra nekifeküdtem a kultúrmunkának. Mindig szeretettel gondolok vissza akkori kulúrvezetőmre, Farkas Gyulára, akitől sokat tanultam.” 1954-ben, akkor már az Ifjúsági Színházban a Kérők című darabban stúdióvizsgát tett. 1950-1951 között volt a Belvárosi Színház tagja. 1951-1954 között az Ifjúsági Színház valamint a hozzátartozó Ifjúsági Kamaraszínház tagja, 1954-1957 között a Petőfi Színházban (volt Ifjúsági Színház) és a Jókai Színházban játszott (volt Ifjúsági Kamaraszínház). 1957-1960 között pedig az Állami Déryné Színház (korábbi nevén Állami Faluszínház) társulatának tagja volt. A Szigligeti ribillió című zenés vígjátékban a főszerep megformálásáért nívódíjat kapott. Károlyi Béla leginkább színpadi színész volt, de számos rádióműsorban és több filmben is találkozhatott vele a nagyérdemű. Nem sokkal halála előtt, február 26-án még részt vett a Viharos alkonyat főpróbáján, illetve két nappal később február 28-án a darab premierjén, de az ezt követő vidéki turnén betegsége miatt, már nem vehetett részt. Csupán 38 éves korában, 1960. március 8-án hunyt el. Temetése egy pénteki napon, 1960. március 11-én, 11:30-kor volt az Új Köztemetőben. Sírja a 71-es parcellában található. Halálának okáról hasonlóan, de némiképp mégis eltérően fogalmaztak a korabeli híradások. Ezek szerint: "gyógyíthatatlan betegség következtében hirtelen elhunyt", "hirtelen elhunyt", "súlyos betegsége után meghalt". Halotti anyakönyvi kivonatán "mirigydaganat, hashártyagyulladás" van feltüntetve, mint az elhalálozás oka.

Színházi szerepei

Belvárosi Színház

Ifjúsági Színház / Ifjúsági Kamaraszínház

Petőfi Színház / Jókai Színház

Állami Déryné Színház

Filmszerepei

Rádiós szereplései

  • Vazjevolod Ivanov - 14-69-es páncélvonat rádióváltozat
  • Albert Maltz - Egy ember az országúton
  • Dimitriu - Farkasvadászat
  • Mándi Éva - Hétköznapok hősei
  • Fiatal német írók munkaközössége - Ohió gőzös útja
  • Móricz Zsigmond - Szegény emberek
  • Nyikolaj Pagogyin - A Kreml toronyórája
  • Halász Péter - A város alatt
  • Koncz Károly - Háromszor cirpel a tücsök
  • Mi, első Wall Street... (Az "új" világ igazi arca)
  • Szívek keresik egymást
  • Vasárnap kirándulunk
  • Hajdu Zoltán és Sütő András - Mezítlábas menyasszony
  • Lelkes Péter - EZ AMERIKA! Frank Smith és Frank Smith
  • Vajda István - AZ ARGENTIN ÜGY
  • TARKA-BARKA
  • Kemény György - Jónásból fúros lesz
  • Tajgai Fedor
  • Újítsunk, szakikám!
  • Bán Pál és Kállai István - Selyemsál
  • Kalma - Robinsonék igazsága
  • Tardos Tibor és Vajda István - Tizenhét életért (Szuhakálló)
  • Jaroszlav Klima - A szerencse nem pottyan az égből rádióváltozat
  • Borisz Polevoj - Az arany
  • Pápuák világában
  • Addig jár a korsó a kútra
  • Madách Imre - Az ember tragédiája
  • Osztrovszkij - Az acélt megedzik rádiójáték
  • Miloslav Stehlik - Osztrava büszkesége
  • Mesél a nagy folyó: A Volga
  • Aleksej Silyč Novikov-Priboj - Énekesek
  • Tamási Áron - Barátom a Medve
  • Egon Erwin Kisch - A gyilkos anyja
  • Déri Tibor szerzői estje
  • Alfredo Varela - A sötét folyó
  • Krónika
  • Jaroszlav Hasek - Svejk, a szimuláns
  • Jules Verne - A tizenöt éves kapitány I.rész
  • Jules Verne - A tizenöt éves kapitány II.rész
  • Alexandru Sahia - Apám hazajön a háborúból
  • A pincekulcsocska
  • Makszim Gorkij - A mester
  • Osváth Zsuzsa - Észak tavasza
  • Szívünk a jövőt dalolva várja...
  • Obernyik Károly - Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban
  • Vaszilij Jan - Tatárjárás
  • Rideg Sándor - A tükrösszívű huszár
  • Jerome K. Jerome - Három ember kerékpáron
  • Az Ezeregyéjszaka meséi II.
  • "A győzelem napjai jönnek."
  • Wilhelm Hauff - Az álherceg története
  • Beszélgetés a népzenéről

Sírja és az Állami Déryné Színház általi gyászjelentése

Sírjának pontos helye a budapesti Új Köztemetőben: 71-es parcella, 0. szakasz, 1. sor, 123-as sírhelye.

További információk és fényképek

Források