Kapelica (Gerzence)
| Kapelica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43280 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 442 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 45° 35′, k. h. 16° 54′45.583333°N 16.900000°EKoordináták: é. sz. 45° 35′, k. h. 16° 54′45.583333°N 16.900000°E | |
Kapelica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 36, közúton 48 km-re délre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 45-ös számú főút mentén, Mala Garešnica és Rogoža között, egy kisebb magaslaton fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Történelem előtti település maradványai kerültek elő több rétegben a Verőce-Kutenya gázvezeték építésének leletmentő munkálatai során 1989-ben a falutól délkeletre. Az újkőkoriként meghatározott település maradványai egy 140-145 méter magasságú platón találhatók. A plató észak és északkelet felé a Solarevac-patak irányában meredek lejtésű, míg nyugatra és délre mocsaras terület határolja, így jól védhető volt az ellenséges támadásokkal szemben. A feltárások során a starčevói és a korenovói kultúra leletei, főként nagyszámú cseréptöredék került elő. A település valószínűleg a középkorban is lakott volt, azonban régi neve nem ismert. (Gerzence környékén több, már 1334-ben említett plébánia is volt, melyek egy részét a mai napig sem sikerült beazonosítani.) Ezt támasztják alá a Končine, Pusti most és Vinogradine nevű dűlőkben található potenciális régészeti lelőhelyek. A falu temploma is keleti tájolású, mely szintén középkori eredetre utal. Róla kapta a nevét a mai település. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kapellicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kapellicza” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kapellicza” néven 88 házzal, 437 katolikus és 3 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 390, 1910-ben 689 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 95%-a horvát, 2%-a magyar, 2%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 546 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 390 | 453 | 516 | 601 | 656 | 689 | 688 | 710 | 715 | 696 | 688 | 654 | 553 | 554 | 591 | 546 |
Nevezetességei
Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falu közepén áll. Egyhajós épület, szentélye kelet-északkeleti irányba néz. A nyugati homlokzat előtt áll a karcsú harangtorony nagyméretű, félköríves ablakokkal, csúcsos toronysisakkal.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 288. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 149 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Garešnica község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Garešnica város rendezési terve
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
