Kelen (település)
| Kelen (Klenová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Szinnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1548 |
| Polgármester | Slavomil Voloch |
| Irányítószám | 067 72 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | SV |
| Népesség | |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 249 m |
| Terület | 20,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 48° 56′ 28″, k. h. 22° 20′ 01″48.941111°N 22.333611°EKoordináták: é. sz. 48° 56′ 28″, k. h. 22° 20′ 01″48.941111°N 22.333611°E | |
| Kelen weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kelen témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kelen (szlovákul: Klenová, ukránul: Klenová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
Fekvése
Szinnától 27 km-re délkeletre, az Ublya-patak partján fekszik.
Története
1548-ban „Klenau” néven említik először, a homonnai uradalomhoz tartozott. Később a Hadik-Berkóczy család birtoka. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KLENOVA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura G. Barkóczy Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik n. k. Orosz Volovához 1/2, é. Kálna Rosztokához is 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, leg inkább zabot terem, középszerűen gabonát, árpát, kölest, tatárkát, krompélyt, földgye sárga agyagos kavitsos, erdeje bikkes, nyirjes, és elég, legelővel bővelkedik, piatza Ungváron, és Homonnán.”[1] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Klenova, Zemplén vm. orosz falu, Szinna fil., 9 romai, 723 g. kath., 21 zsidó lak. Gör. paroch. templom. 1093 hold szántóföld. Erdő. Vizimalom. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Szobráncz.”[2] Tipikus patak menti település. Lakói földművelésből, állattartásból és favágásból éltek. A 19. század végétől számos lakosa emigrált a tengerentúlra. Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kelen, azelőtt Klenova, ruthén kisközség, körjegyzőségi székhely, 129 házzal s 817 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója s vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalomhoz tartozott s előbb a Drugethek, majd a Barkóczyak voltak az urai. Most is gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka. Gör.-kath. temploma 1805-ben épült.”[3] 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
1910-ben 843, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt. 2001-ben 535 lakosából 313 szlovák, 176 ruszin és 22 ukrán volt. 2011-ben 522 lakosából 263 szlovák és 233 ruszin volt.
Nevezetességei
- Ortodox temploma 1806-ban készült a korábbi fatemplom helyén.
- Görögkatolikus temploma 1996-ban épült.
- Út menti kereszt 1851-ből.
További információk
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 10.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
A Szinnai járás települései | ||
|---|---|---|
Szinna (Snina) | ||
|  | |
