Kiss István (építész, 1857–1902)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Kiss István
Született1857. május 4.
Körösladány
Elhunyt1902. január 9. (44 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKiss László
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1880)
Halál okaveseelégtelenség[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.

Kiss István (Körösladány, 1857. május 4.Budapest, 1902. január 9.) magyar építész, műegyetemi magántanár.

Élete

Korabeli fénykép

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi és budai főgimnáziumban és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában, egyetemi éveit pedig mint ösztöndíjas és pályadíjjal kitüntetett hallgató 1875-től a királyi magyar József-műegyetemen végezte. 1878-ban Németországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutazásokat és az építészi oklevelet (mely az első építészi oklevél volt hazánkban) 1880-ban nyerte el. Már műegyetemi évei alatt 1876-tól 1880-ig a budapesti IV. kerületi főreáliskolánál, 1880-tól 1882-ig pedig a királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött. 1882-től 1885-ig a vallás- és közoktatási minisztériumtól nyert ösztöndíjjal külföldön tartózkodott. Ez alatt növendéke volt a Theophil Hansen báró mesteriskolájának a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémián; továbbá másfél évig ugyancsak Bécsben Schmidt Frigyes bárónak (a híres dóm-építőnek) atelierjében volt alkalmazva a Stiftungshaus építésénél. Visszatérve külföldről a királyi József műegyetemen magántanári képesítést nyert és utána ezen minőségben ott működött. Az 1890-es években szinte kizárólag igazságügyi épületeket tervezett. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület könyvkiadó vállalatának bizottsági tagja; a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus szakosztályi titkára; a millennáris kiállítás történelmi főcsoportjának bizottsági tagja és az I. magyar országos technikus kongresszuson az országos törvényszéki műszaki tanács életbeléptetésére vonatkozó javaslat előadója volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának, egyleti tanácsának és könyvkiadó vállalata bizottságának tagja; a Magyar Iparművészeti Társulat és az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja. Több évig munkatársa volt az Építő-Ipar c. műszaki hetilapnak, a Közteleknek (építészeti rovatát vezette); terjedelmesebb munkálatai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és az Első Magyar Technikus Congressus irataiban. 1901 decemberében régi vesebaja kiújult és 1902. január 9-én életének 45. évében elhunyt.[2] Két fiú maradt utána: Kiss László (1887–1925) építész és ifjabb Kiss István (1889–1960) gépészmérnök.[3]

Írásai

  • A szent-margittai kő. Budapest. 1884.
  • Északnyugati Európa építészete. Budapest. 1885.
  • A ferde dongaboltozatok kőszerkezetei. Budapest. 1886. Hat tábla rajzzal. (Mind a három különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészet-egylet Közlönyéből.)

Ismert épületei

Budapesten

Egy ideig neki tulajdonították a Szent János Kórház (1125 Budapest, Diós árok 1–3.) építését is,[9] de az újabb kutatások szerint ez Barcza Elek alkotása.[10]

Vidéken

Egyes források a ő nevéhez kötik a Komáromi Törvényszék (ma: Komáromi Járásbíróság, 2900 Komárom, Beöthy Zsolt u. 26.) terveit is,[2] azonban részletesebb kutatások szerint az épület jóval Kiss István halála után, 1929–1930-ban épült fel Brüll Ignác tervei szerint.[14]

Határon túli területeken

Tervben maradt épületek

  • 1896: Jézus Szíve templom, Ditró (ma: Ditrau), Románia (az épület végül Kladek István tervei szerint épült fel)[18]
  • 1902 k.: Igazságügyi Minisztérium, Budapest, Zoltán utca – Akadémia utca[2]
  • 1902 k.: Egyetemi Kísérleti Kór- és Gyógyszertani Intézetre, Budapest, Mária utca – Pál utca sarok[2]

Képtár

Jegyzetek

  1. https://docplayer.hu/149772602-Kiss-istvan-az-elso-muegyetemi-epiteszmernoki-diploma-tulajdonosa.html
  2. 2,00 2,01 2,02 2,03 2,04 2,05 2,06 2,07 2,08 2,09 2,10 2,11 2,12 2,13 2,14 2,15 2,16 Pápai, i. m.
  3. http://epa.oszk.hu/03000/03018/00245/pdf/EPA03018_honismeret%20_2017_4_066-071.pdf
  4. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07995.htm
  5. https://semmelweis.hu/hirek/2013/04/30/seta-az-egyetemen-az-i-sz-szuleszeti-es-nogyogyaszati-klinika-otthonai/
  6. https://poli.hu/wp/2010/02/22/a-politechnikum-epuletenek-tortenete/
  7. https://semmelweis.hu/sebeszet/a-klinikarol/a-baross-utcai-klinika-tortenete/a-klinika-tortenete/
  8. http://egykor.hu/budapest-ii--kerulet/budai-irgalmasrendi-korhaz/3984
  9. Magyar életrajzi lexikon
  10. https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum-2010-oktober-19/haromszaz-eves-szent
  11. https://kecskemetitorvenyszek.birosag.hu/20130704/kalocsai-jarasbirosag-tortenete
  12. http://www.kalocsa.hu/wp-content/uploads/2017/05/KALOCSA_ERTEKKATASZTER.compressed.pdf
  13. Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2006. 60–62. o. ISBN 9639311499  
  14. https://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/a_komaromi_jarasbirosag_letrehozasa
  15. Gaál Kornélia: A Székelyföldi Iparmúzeum Marosvásárhelyt. In szerk. Egyed et al: Marosvásárhely történetéből I. Marosvásárhely: Mentor. 2007. 146. o. ISBN 9789735992767  
  16. https://www.muemlekem.hu/hatareset/Penzugyi-Palota--varosi-muzeum--Nagybecskerek-2127
  17. 17,0 17,1 17,2 Fegyveresi, i. m.
  18. http://www.ditro.hupont.hu/3/jezus-szive-templom

Források

További információk

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
  • (szerk.) Dercsényi Balázs: Bírósági épületek Magyarországon, HG & Társa Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7592-16-4