Koro (betegség)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A koro egy kultúrspecifikus szindróma, amelyet a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders negyedik kiadványában rögzítettek. A kifejezés ismert shuk yang,[1][2] shook yang[1][2] és suo yang[1][2] ((kínaiul)); jinjinia bemar[1][2] (Asszámi); vagy rok-joo[1][2] ((thaiul)) néven is. A beteg úgy hiszi, hogy a külső nemi szervei –vagy nőknél a mellbimbó- visszahúzódik illetve zsugorodik, esetleg teljesen eltűnik. A szindróma Kínából eredeztethető és többnyire délkelet-Ázsiában lelhető fel, a koro ritka és egyedi esetei világszerte megtalálhatóak a nem-kínai nemzetségekben is. Járványszerű esetek az endémikus nemzeteknél jelentek meg. Afrikában tömeghisztéria alakult ki a genitáliák zsugorodása miatt.

A név eredete

A legkorábbi nyugati hivatkozás a koro-ra a Dél-Sulawesi B.F. Matthe Dictionary of Buginese Language (1874) művében fordul elő.[3] A szót használják a Makassaresse nyelvben is, jelentése „zsugorodni”, teljes formájában garring koro.[4] Malajziában a keruk lehet a láncszem a koro-hoz, jelentése „zsugorodni”.[5] A shuk yang kifejezés amely a kínai nyelvből származik, a „pénisz zsugorodását” jelenti.[6]

Osztályozása

A DSM-IV-TR-ben a koro az egyike a bejegyzéseknek a Kultúrához Kötött Szindrómák Jegyzékének Szógyűjteményében. A könyv a koro-t a következőképp definiálja: „egy kifejezés, feltételezhetően Malajziából származva, amely egy hirtelen és intenzív szorongásra utal, melyet a pénisz (vagy nőknél a vulva és a mellbimbók) testbe való visszahúzódása vagy leesése okoz, amely halállal járhat”.[1] Számtalan szerző, amely a kultúrához kötött szindrómákkal foglalkozik, más kategóriába teszi a koro-t az osztályozási rendszerek alapján, például a „kultúraspecifikus nosophobia”,[7] a „nemi visszahúzódás taxon”[2] és a „kultúrával kapcsolatos hiedelmek és kiváltó események”[8] csoportjába. Más szerzők megkülönböztetik a koro teljes és részleges formáját, továbbá kulturális, és nem-kulturális típusát.[9] A kulturális típus néphiten vagy mitológián alapszik, amely szerepet játszott a keletkezésben és a közösségben terjedő betegségekben, és teljes formájúnak tekinthető, minden tünet megjelenésekor.[4][9] Javasolt az elsődleges (kultúrához kötött) és másodlagos (központi idegrendszeri rendellenesség, vagy más pszichiátriai betegség, esetleg gyógyszer tünet-együtteseként) koro megkülönböztetése.[4] A hagyományos kínai orvoslás a koro-t szexuális fertőzésnek tekinti, és két kategóriára osztja, melyet „hideg halmaz a májban” és a „vese yang-jának kimerülése”ként neveznek.[10]

Jelek és tünetek

A betegek többnyire genitális visszahúzódás vagy töpörödés akut rohamairól számolnak be, néha mindkettőről egyszerre.[11] Az esemény általában néhány óra alatt elmúlik, de eltarthat akár két napig is.[12] Voltak esetek, amikor a koro tünetei akár évekig is kitartottak krónikusan, folyamatosan, vagy visszatérően.[4] A roham csúcspontján a tünetek közé tartozik a pénisz formájának változásának, vagy a pénisz izomtömeg vesztésének észlelése; néhány esetben mikor a szenvedőnek nincs téveszméje vagy rohama, a nemi szervek paraesthesia-járól számolnak be, vagy a nemi szervek rövidüléséről.[13] A legfőbb, mellel kapcsolatos tünet a mellbimbó behúzódása, többnyire a mellbe magába.[4] A koro szorongásos tünetei közé tartozik még a közelgő haláltól való félelem, a pénisz felbomlása, és a szexuális energia elvesztése.[4] A halálfélelem és a spermatorrhea észlelése kulturálisan erősen kapcsolódik a Kínai hagyomány hiedelmeihez, melyet az a tény bizonyít, hogy az ázsiaiak a nemi panaszokat véglegesnek tartják, szemben a nyugatiakkal.[4][6] A további téveszmék közé tartozik a hasüregi szervek zsugorodása, nővé vagy eunuch-á válás, nem-specifikus fizikai veszély, húgyúti elzáródás, impotencia, fenyegető őrület, megszállottság vagy átkozottság érzése.[4] A túlzottan aggódó betegek és azok családtagjai akár fizikai módszereket is igénybe vehetnek a pénisz feltételezett zsugorodásának megelőzésére. A férfi kézzel, vagy géppel nyújtja a péniszét, vagy „lehorgonyozza” egy madzaggal, vagy valamilyen fogóval.[14] A nők hasonlóképpen rángatják a mellüket, húzzák a mellbimbóikat, vagy tűket szúrnak ez utóbbiba.[6] A fizikai sérülés elkerülhetetlen, ami a szindróma szövődményének tekinthető.[4]

Okozói

Pszichoszexuális konfliktusok, személyiségi tényezők, és a néphit tekinthetők a koro etológiai vonatkozásának. A szexuális felfogás módosulása a nem-kínai áldozatoknál ugyancsak fontos, mint akár a premorbid szexuális zavarok, szexuális promiszkuitás, a maszturbáció miatt érzett bűntudat, és impotencia.

Néphit

A kulturális elvárás tényezői a koro genezisével kapcsolatban a hagyományos kínai gyógyászatban található nemi élettannal kapcsolatosak, amely olyan szabad képzelgés, ami összeköti a véglegességet a genitáliák visszahúzódásával.[14] Zhong Zang Jing ősi Kínai orvosi könyvében leírja a pénisz visszahúzódását haspuffadással, mint a halál jelét.[14] A jin és jang elmélet szerint a jang energiák kiegyenlítetlen elvesztése okozza a nemi szervek zsugorodását.[12] A Taoizmusbol származó nem tudományos nézet szerint, amely erősen befolyásolta a kínai orvosok gondolkodását, a gyakori ejakuláció káros az egészségre, minthogy a sperma tekinthető az ember életenergiájának, így a sperma ürítése halált is okozhat. A spermaürítés általi halál gondolata hasonlít a nemi szervek eltűnése okozta halálhoz, ami összekapcsolja a koro-t a Taoizmussal, így bizonyos mértékig spekulatívan befolyásolva a kínai orvostudományt.[6] A kínai folklór népszerűsége is nagy szerepet játszik. A Furcsa történetek, egy kínai kísértethistóriás novella említ egy rókaszellemet, amely gyengévé teszi az embert fizikálisan és szexuálisan, és összezsugorítja a szöveteiket. Dél-Kínai területeken beszámoltak arról, hogy a koro tüneteit egy rókaszellem okozta.[6]

Diagnózis

Általában több feltételt támasztanak a koro diagnózisával szemben: a pénisz (vagy mell) zsugorodása, a zsugorodással kapcsolatos szorongás és halálfélelem, és mechanikus eszközök alkalmazása a teljes visszahúzódás megelőzésének érdekében.[15] Az olyan eseteket, amelyek nem teljesítik a fentebb említett feltételek közül mindet, koro-szerű eseteknek diagnosztizálják, vagy részleges koro-szindrómának.[15] Ilyen esetekben hiába állnak fent a kritériumok, nem szükséges a koro diagnózisát felállítani.

Gyógykezelés

Gyógyszer

Genitális vizsgálatok során nem tapasztalták a pénisz tényleges zsugorodását vagy visszahúzódását. A tényleges sérülések és károk a beteg túlzott próbálkozásainak köszönhetőek, ahogyan a visszahúzódást igyekszik megállítani; ezeket a sérüléseket el kell látni. A történelmi kultúrához köthető esetekben a szexuális anatómiáról beszélnek, és nyugalmat biztosítanak.[14] A pácienst pszichoterápiával kezelik, melyet a tünetek, és a múltban található etiologikusan lényeges pontok között osztanak szét. A prognózis jobb azokban az esetekben, melyekben korábban a páciens működő személyiséggel rendelkezett, a koro csak rövid ideig jelent meg, és viszonylag egyszerű szexuális élete volt.[12] A nyugati esetekben szórványosan gondos diagnosztikai munkát végeznek, melyben megkeresik a mögöttes szexuális konfliktusokat. A pszichoterápiás kezelés alapja az alany pszichiátriai patológiájából indul ki.[16]

Bennszülöttek kezelése

Kínában a tradicionális kezelés azon a néphiten alapul, amely hatással volt a páciensre. Az istenekhez való ima, és a Taoisták által végzett ördögűzés a megszokott. Ha azt hiszik hogy egy rókaszellem a felelős, megszólaltatják a gongokat vagy megütik a testet, hogy kiűzzék a szellemet belőle. A személy kap egy jang- vagy jin-visszaállító gyógyitalt, amely általában gyógynövényekből, állati hímtagból (tigris, szarvas vagy fóka testéről lemetszve), agancsdarabból (szarvas vagy őz) vagy őzfarokból készül. Egyéb, terápiás célú étel a bors- vagy gyömbérleves, és a likőr.

Járványtan

A kínaiak között a koro Dél-Kínára és a Jangce alsó-völgyére korlátozódik.[12] Egy 1992-es tanulmány szerint a megbetegedések területe Kína, a koro áldozatai többnyire alacsonyan iskolázott, egyedülálló, szegény han férfiak, akik félnek a természetfelettitől és a koro-tól.[6] A phenomenon megtalálható Kínán kívül Délkelet-Ázsiában is, különösen Malajziában ésIndonéziában, illetve ritkábban más országok maláj és indonéz lakóinál.[12] A koro előfordulása a maláj és indonéz emberek között feltételezhetően a kínai bevándorlóknak köszönhető, a kulturális keveredéshez való hozzáállás megváltozott, mióta a koro betegséget jelentették Thaiföldről és Indiából is. A világon szórványosan előfordulnak esetek a nem-délkelet-ázsiai népességből is, jelentések érkeztek például Nepálból, Szudánból, Jordániából, Tanzániából, Nigériából, Franciaországból, Angliából, Amerikából és Kanadából. A legtöbb nem-kínai esettel kapcsolatban a nyugati világban csupán a nemi szervek töpörödését jelentették, de a többi tipikus koro-tünet, mint a halálfélelem, nem jelent meg. A részleges típusú koro nem-kulturális formájú, míg a teljes típusú kapcsolódik a klasszikus kultúrához-kötöttséghez.[9]

Története

Kína

Az ókori irodalom kapcsolatot állít a koro és a kínai etnikai csoportok között. Például a koro-t dokumentálták az Új Kollekció -ban, egy régi orvosi könyvben, melyet a Qin-dinasztia tett közre. A könyv úgy jellemezte a betegséget, mint „a hideg chi invázió jin típusa”, amely a szexuális közösülés közben hirtelen rohammal a pénisz hasba való visszahúzódását okozza. Meggyőződése hogy a beteg belehal, ha nem kezelik időben „heves” gyógyszerekkel.[14] Helyi hivatalos feljegyzések a korai 19.-dik században a Hainan-szigeten és a Guangdong-i Leizhou-félszigeten rögzítenek egy, a nemi szerv visszahúzódásával járó betegséget. 1948-ban, 1955-ben, 1966-ban és 1974-ben járványos megbetegedések sora történt, melyet az utolsó széles körű megjelenés követett 1984 és ’85 között, majd egy sokkal kisebb kitörés 1987-ben. Az 1984 és ’85 közötti járvány közel egy évig tartott, több mint 3000 személyt érintett, illetve 16 várost és megyét. A járvány ideje alatt a mentális egészségért kampányoltak, és azóta Kínában nem ütötte fel a fejét a megbetegedés. A helyi gazdasági feltételek fejlődése kiegészülve a jobb életminőséggel feltehetőleg hozzájárult a koro előfordulásának lecsökkenéséhez.[6]

Délkelet-Ázsia

1967 októberében tíz napig járvány sújtotta Szingapúrt. Az újságok arról számoltak be, hogy néhány ember koro-fertőzött lett, miután olyan sertéshúst ettek, melyet sertésinfluenza-elleni oltással kezeltek. A pletykák kapcsolatba hozták egymással a sertéshúst és a koro-fertőzést, miután újabb jelentés érkezett arról, hogy egy beoltott sertés péniszvisszahúzódásban haldoklik. Mintegy öt nappal az eredeti újságcikk megjelenése után 97 bejelentett kórházi eset lett. A kormány és az orvosi tisztviselők televíziós nyilvános közleményekben, és újságokban próbálták enyhíteni a kitörést.[17][18] 1976 novemberében egy járványkitörés 350 esetet okozott Észak-Thaiföldön, többnyire thai férfiak között. A közvélemény és a média attól visszhangzott, hogy a megbetegedést vietnámi étel okozta és dohánymérgezés, mintegy rejtett támadásképp a Thaiföldiek ellen.[3][19] 1982-ben hasonlóan nagymértékű fertőzés volt Thaiföldön.[3] 1982-ben Északkelet-Indiában is felütötte a fejét a fertőzés, elsősorban alacsonyan iskolázott emberek körében, akik alacsonyabb társadalmi-gazdasági rétegből származnak. A legtöbb esetben nem volt számottevő bizonyíték a premorbid vagy szexuális pszichopatológiára.[20]

Afrika

1996 vége óta a nemi szervek fogyatkozásának egy kisméretű járványát jelentették a Dél-Afrikai régiókból. Az Afrikai kitörés áldozatai gyakran értelmezik a dolgot lopásnak, mintha valaki el akarná lopni a szerveiket, így megkaparintva a szellemi esszenciát, impotenciát okozva. A feltételezett lopás indítéka a helyi okkult hitből ered, hogy a boszorkányság vagy a juju (fétis) táplálja a spirituális segítőket, vagy hogy váltságdíjként megtartsák. A cukorbeteg emberek általában jobban szenvednek a koro-tól. A járvány Nigériában és Kamerunban kezdődött, majd átterjedt Ghánára, az Elefántcsontpartra, és Szenegálra 1997-ben.[15] Cotonouban és Beninben történtek olyan esetek, amikor a tömeg megtámadott pár személyt a péniszlopás vádjával, míg a hatóságok öt ember a után elrendelték, hogy a biztonsági erőknek meg kell fékezniük az erőszakot.[21] Későbbi jelentések beszámolnak arról, hogy a fertőzés átterjedt Nyugat-Afrikára, lefedve Khartoum és Szudán területét 2003 szeptemberében, Banjul és Gambia területét 2003 októberében, és Kinasha illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság területét 2008-ban.[22] A Nyugat-Afrikai péniszzsugorodó járványt összehasonlítva a Délkelet-Ázsiai koro-fertőzéssel, az utóbbi tünetei inkább visszahúzódást mutatnak (a zsugorodás helyett) és halálfélelmet (ami hiányzik az Afrikai eseteknél).[15] Az 1997 és 2003 közötti nyugat-afrikai járványok elemzési tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a pszichopatológia helyett az események résztvevői normális pszichológiai működéssel bírtak, csupán a helyi kulturális modellek, vagy társadalmi reprezentációk voltak rájuk hatással.[15]

USA és Európa

Az 1880-as években legalább három publikáció jelent meg az Egyesült Államokban, Oroszországban és Angliában, amely a genitális zsugorodás patológiájáról számolt be, anélkül hogy a maláj vagy kínai jelentést használná. A kínai koro fertőzésről először 1908-ban Franciaországban íródott jelentés, és 1936-ban jegyezték be a nyugati orvosi könyvekbe. Az 1950-es években a korót feljegyezték a nosologiai és diagnosztikai pszichiátriában.[3]

Hivatkozások

  1. ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 4th ed., text revision. American Psychiatric Pub, 898–901. o. (2000). ISBN 9780890420256 
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 Simons, Ronald C.. The Culture-bound syndromes: Folk Illnesses of Psychiatric and Anthropological Interest. Dordrecht, Holland: D. Reidel Publishing Company, 485–6. o. (1985). ISBN 90-277-1858-X 
  3. ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 Chowdhury, Arabinda N. (September 1998), "Hundred Years of Koro: The History of a Culture-Bound Syndrome", The International Journal of Social Psychiatry 44 (3): 181–8, ISSN 0020-7640
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 4,6 4,7 4,8 Chowdhury, Arabinda N. (March 1996), "The definition and classification of Koro", Culture, Medicine & Psychiatry 20 (1): 41–65, ISSN 0165-005X
  5. ↑ Palthe, W. P. M. van (1934), "Koro, een Eigenaardige Angstneurose", Geneeskundig Tijdeschrift voor Nederlandsch-Indie 74: 1713–1720
  6. ↑ 6,0 6,1 6,2 6,3 6,4 6,5 6,6 Cheng, Sheung-Tak (March 1996), "A Critical Review of Chinese Koro", Culture, Medicine & Psychiatry 20 (1): 41–65, ISSN 0165-005X
  7. ↑ Yap, Pow-Meng (1967), "Classification of the Culture-Bound Reactive Syndromes", Australian and New Zealand Journal of Psychiatry 1 (4): 172–9, ISSN 0004-8674
  8. ↑ Tseng, Wen-Shing (2001), Handbook of Cultural Psychiatry, San Diego: Academic press, ISBN 0-12-701632-5
  9. ↑ 9,0 9,1 9,2 Adeniran, R. A. & Jones, J. R. (April 1994), "Koro: Culture-Bound Disorder or Universal Symptom?", British Journal of Psychiatry 164 (4): 559–61, ISSN 0007-1250
  10. ↑ Wang, Minghui & Wang, Fenglei (March 2002), "Conceptualisation and treatment of koro in traditional Chinese medicine", The Chinese Journal of Human Sexuality 11 (1): 559–61, ISSN 1672-1993
  11. ↑ Ngui, P. W. (1969), "The Koro Epidemic in Singapore", Australian and New Zealand Journal of Psychiatry 3 (3a (special issue on studies of anxiety)): 263–6, ISSN 0004-8674
  12. ↑ 12,0 12,1 12,2 12,3 12,4 Yap, Pow-Meng (1965), "Koro — A Culture-Bound Depersonalization Syndrome", British Journal of Psychiatry 3: 45–50, ISSN 0007-1250
  13. ↑ Chowdhury, Arabinda N. (1992), "Clinical Analysis of 101 Koro Cases", Indian Journal of Social Psychiatry 8: 67–70
  14. ↑ 14,0 14,1 14,2 14,3 14,4 Gwee, Ah Leng (1963), "Koro — A Cultural Disease", Singapore Medical Journal 4: 119–22
  15. ↑ 15,0 15,1 15,2 15,3 15,4 Dzokkoto, Vivian Afi & Adams, Glenn (2005), "Understanding genital-shrinking epidemics in West Africa : koro, juju or mass psychogenic illness?", Culture, Medicine and Psychiatry 29 (3): 53–78, ISSN 0165-005X
  16. ↑ Fishbain, David A.; Barsky, Steve & Goldberg, Myron (January 1989), "'Koro' (Genital Retraction Syndrome): Psychotherapeutic Interventions", American Journal of Psychotherapy 43 (1): 87–91, ISSN 0002-9564
  17. ↑ Koro study team (December 1969), "The Koro "Epidemic" in Singapore", Singapore Medical Journal 10 (4): 234–42
  18. ↑ Ng, B. Y. (August 1969), "History of Koro in Singapore", Singapore Medical Journal 38 (8): 356–7
  19. ↑ Jilek, W. & Jilel-Aall, L. (1977), "Mass-hysteria with Koro-symptoms in Thailand", Schweizer Archiv für Neurologie, Neurochirurgie und Psychiatrie 120 (2): 257–9
  20. ↑ Sachdev, P. S. (December 1985), "Koro Epidemic in North-East India", Australian and New Zealand Journal of Psychiatry 19 (4): 433–8, ISSN 0004-8674
  21. ↑ "Benin alert over 'penis theft' panic", BBC News, 27 November 2001, <http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/1678996.stm>. Hozzáférés ideje: 26 January 2010
  22. ↑ Lynchings in Congo as penis theft panic hits capital, Reuters Africa, 23 April 2008, <http://africa.reuters.com/odd/news/usnL22903232.html>. Hozzáférés ideje: 2 May 2008 Archiválva 2008. május 11-i dátummal az Archive.is-en Archivált másolat. [2008. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 16.)

Szakirodalom

  • Cheng, S.T., A Critical Review of Chinese Koro. Culture, Medicine and Psychiatry. 1996 20:67-82
  • Sociocultural factors for Anxiety disorder, Psychology – The science of mind and behaviour, 3rd, 542. o. 
  • Ang, PC, Weller, MPI (1984. január 9.). „Koro and psychosis”. The British Journal of Psychiatry 145 (3), 335. o, Kiadó: Royal Medico-psychological Association. DOI:10.1192/bjp.145.3.335. ISSN 0007-1250. 

További információk

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Koro_(medicine) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Koro_(betegség)&oldid=430085”